Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

6. Egyéb árendás haszonvételek

pl. a pince, kémény boltozása; az alapfalak két sukknyi szélessége és mészlével való rögzítése stb. (196) Az is szembetűnő, hogy míg a jobbágyházak a 18. században szinte egytől egyig füstöskonyhások. addig az uradalom birkása (módos árendása) számára kéményes házat csináltatott bolthajtásos pincével. (197) Nádazó A fogadókat, gazdasági épületeket náddal fedette be az uradalom, méghozzá a legjobb minőségű náddal, amelyet nagyrészt a halászokkal vágatott felében, akik csak így jutottak erős nádhoz, hogy jó és tartós vejszéiket felépíthessék. ( 198) Az urasági épületek fedélformája nyerges lehetett, mert az 1778-as keresztúri vendégfogadó építésénél szerepel ez a kitétel: „két felül való Tüsz falakkal '. Mivel német mesterek építették, valószínű, hogy a héjazat nem nyúlt túl a csúcsfal, („Tüsz fal") peremén. Új nádtető készítésére és a régiek javítására nádazót fogadtak. A nádazás sohasem vált önálló kisipari foglalkozássá, de minden vidéknek voltak jó hírű, ügyes nádazó mesterei, akiknek munkájára manapság is igényt tartanak a nádfedelű házak, pincék, nyaralók tulajdonosai. 1788-ban ilyen neves tetőfedő lehetett a balatonberényi Tóth Pál, akit az uraság megfogadott tizenkét forint készpénzért, és két köböl rozsért, hogy szentgyörgyi vendégfogadóját nádazza be, és egyúttal „a granárium pajta" szegesét és foltozását is végezze el. (199) A nádazáshoz két ember kell. Egyik, aki kívül áll, és a kis nádkévéket, csomókat egymás mellé rakja a tető hosszában, és egy belül, akinek segítségével gúzzsal (vagy most már dróttal) szorosan egymáshoz és a tető lécezetéhez köti a csomókat. Jankó azt írja, hogy a Balaton déli partján termő nád értéktelenebb, mint az északi parti, de sok van belőle, és ezért a déli oldal parasztházai „csaknem kizárólag" náddal fedettek. Mint tudjuk a 18. században korántsem volt így, hiszen nemcsak Richard Bright látta ezen a vidéken általánosnak a parasztfalvak házainak szalmafedelét, hanem a kontraktusok is kikötik, hogy a bérlő köteles a ház fedelét az uraság szalmájából megfödni. Ez azért is figyelemre méltó, mert a századvégi uradalmi érdekek egyértelműen a zsúp- és nádtetők elterjedését siettették. A parasztházak szalmás fedele több változatot mutatott, mint az urasági