Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

5. Állattartás

előírt takarmány mennyiségéről és minőségéről is tájékozódhatunk. A keresztúri uradalmi központhoz tartozó falvak közül háromban volt birkanyáj: Keresztúron, Szentgyörgyön és Sávolyon. Az első szerződést Fodor József és Kiss Mihály kötötte Szentgyörgyön, 1772. augusztus 26-án, az utolsót, (amely gyűjteményünkben szerepel), Farkas Péter 1789. október 26-án Sávolyon. A szerződések olyannyira hasonlóak egymáshoz, hogy mind a tizenkettőt egységes szempontok szerint értékelhetjük. (157) Az árendás birkások általában három évre szegődtek, igen ritkán fordult elő az egy éves szerződés. Némelyek közülük — mint a keresztúri Vass János — egyvégtében lehúzott az uradalom szolgálatában kilenc esztendőt. Mindhárom uradalomban 500—500 birkát kaptak kezükhöz, vagy ha ennek híja volt — mint azt az 1775-ös sávolyi egyezségben látjuk — akkor a birkásnak az állományt amint lehet, de legkésőbb egy év múlva, 500-ra kellett szaporítania. Úgy látszik, ezt a nyájnagyságot egy birkás és egy bojtár el tudta látni a nyájőrző kutyák segítségével, és az uradalom számvitele, építményei szempontjából is egyszerűbb volt az azonosság. A nyájak összetételét mindig pontosan rögzítették, csak a legelső - 1772-es - szentgyörgyi írásban találjuk summázva az „500 koss ala való Birka Juhokat." Példaként álljon itt egy a részletezettek közül is: Csacsinovics György 1775-ben Sávolyon az uraságtól átvett „Négy oreg Kost, oreg ürüt, két száz eőttven négy nyőstén Báránt, in Summa 405 birkát. . .". A birkások kivétel nélkül minden állat után 75 dénárt (0,75 forint) fizettek, az 500 után 375 forintot. Ez a mennyiség csak 1784 után nőtt darabonként 85 dénárra, tehát 425 forintra. Az összeget mindig „két terminusul", azaz két részletben kellett megfizetniük. Felét Szent Mihálykor, felét Szent György napján. Á pénzbeli fizetségen kívül kötelező volt minden évben Szent Mihály napra az uraság számára leadni „Tíz Nyőstén Báránt szaporodásra." (158) 1786-ban egészen pontosan leírták, hogy: „Jó fajta, egissiges, és jó szürü (=szőrű) válogatott" bárányt óhajtanak. Tudjuk, hogy a birkákat gyapjúk miatt tartották, ezért szerepel az egyik kontraktusban e tételnél, hogy minden száz darab marhától két nőstény bárányt kell szaporodásra adni szőrével együtt. (159) 1775-ben mindhárom nyáj „bárányadója" Sávolyra került, hogy az ottani „foghíjas" nyájat kiegészíthessék 500-ra. 178l-re bizonyára annyira telítődött a Festetics uradalmak birkatenyészete, hogy ezentúl már nem ragaszkodtak az évi tíz bárányhoz, hanem módot adtak a birkásnak, hogy megválthassa darabját egy forintért. (160) 1775-től vajat és sajtot is követelt az uradalom a birkástól. Mennyiségét nem határozták meg, csak általánosságban: amennyi kívántatik az uraságnak. A vaj fontját húsz, a sajtét öt dénárral fizették ki. ( 161 )