Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

4. Gabonaexport

kelte sem a szemveszteség, sem a különböző fajtájú gabonák összekeveredése, sem a kazlak rendes megrakása. (113) Csak azt látta, hogy a földesúrnak még így is marad elég, neki pedig - mire végre saját termésének betakarításához láthat - sokkal nagyobb lesz a kára. A túlérett gabona aratás és hordás közben nagy szemkipergéssel jár, minden munkájával - így a csépléssel is — örökösen lemaradt, mert első volt a robot, s csak azután következhetett ő. A szabadban tárolt gabonakazlakat cséplés miatt meg kellett bontani, beáztak, befülledtek, kártevők hada költözött beléjük. A robotos cséplők lassan, gondatlanul, felületesen dolgoztak, a belőle származó kár szinte felmérhetetlen volt. (114) Mindez a munkamód — mondjuk ki - megfelelt az uradalom részére is mindaddig, amíg csak önellátásra rendezkedett be. De amint piacra kezdett termelni, már ügyelnie kellett a gabona minőségére és a mennyiségre is, mert egyébként nyakán maradt. (115) Emiatt volt szüksége a részes- vagy napszámos aratókra és cséplőkre, mert azok — saját érdekükben is - gyorsabban és gondosabban dolgoztak. Ezért épített cséplőpajtákat és magtárakat, hogy a fedett helyen levő gabona ne menjen kárba a hosszúra nyúlt cséplési idő alatt sem. Az uradalmak szántóföldjeinek nagy részét gabonával vetették be. Fő termény a búza; a rozs (ez utóbbinak zsúpja miatt is keleté volt); konvenciós célokra a kétszeres; tavaszi búza (főként a rosszul sikerült ősziek pótlására); árpa, és zab. (116) A fő termények mellett nem hagyhatjuk említés nélkül a takarmánynövényeket: krumplit, kukoricát, kölest lencsét stb. sem, mert a gazdaság ezekből is termelt. Nagyváthy Instructioi nyomán valamelyes képet alkothatunk a Festetics uradalmak 18. század végi gazdálkodásáról még akkor is, ha ez az útmutató elsősorban egy ideális gazdálkodás képét rajzolja elénk. De a gyakorlati tennivalók nagy részét mégiscsak a Festetics birtokokon tapasztaltakból merítette. Példaként néhány adat: a földeket rendszeresen trágyázták; vetés előtt háromszor szántották, a talaj adottságainak megfelelően össze, széjjel — vagy éppen bakhátra; (117) a darabos szántást boronával elaprózták; a vetőmagot kiválasztották, megtisztították, száraz helyen tárolták, mert „a jó Vetést a jó Mag tsinálja." (118) Az aratást — mai szóval — viaszérés idejére koncentrálták; a cséplést simára döngölt, fedett szérűben végezték mindkét esetben azért, hogy a szemveszteséget a lehető legkisebbre szorítsák. A gabonát állandó forgatás mellett magtárakban, a kukoricát szellős górékban, a krumplit vermekben raktározták. Igyekeztek a kor mezőgazdasági követelményeinek felső határát megközelíteni, amennyire ez módjukban állt, hogy a véletleneket s az időjárás viszontagságaiból adódó károkat valamelyest ellensúlyozzák.