Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

4. Gabonaexport

A fentiekből kiderül, — bármennyire vázlatosak a példák - hogy a Festeticsek a termelés növelését nemcsak extenzív formában, szántóterületük növelésével érték el, hanem igyekeztek intenzíven, a föld termőerejének okos kiaknázásával is fokozni. Természetesen a szándék gyakran nem járt kellő sikerrel, hiszen a robotrendszer, a kezdetleges paraszti munkaeszközök önmagukban élő ellentmondásként tornyosultak a kapitalizálódó törekvések elé. A magyar árutermelő földesúrnak - és a jobbágynak is — ahhoz, hogy termékeit értékesíteni tudja, piacra volt szüksége. Belső piac nemigen volt, hiszen nálunk a polgári fejlődés visszamaradása miatt alig akadt városias település. Somogy és Tolna megyében pl. egy sem. (119) S mivel a magyar társadalomnak legnagyobb része földművesekből állt, megtermelte saját szükségletét, feleslegét pedig - piac híján - megetette állataival, vagy sörré, pálinkává dolgoztatta föl és így adta el. Az export elé gátat szabott az is. hogy környezetünkben agrárországok helyezkedtek el. Távolabbi országokba a rossz utak, s Ausztria részéről a kemény vámok akadályozták a kivitelt. Mindezeken túl a legnagyobb korlátot a bécsi gazdaságpolitika jelentette, mert Ausztria a vámszabályok egész rendszerével biztosította saját részére a magyar mezőgazdaság kivitelre szánt mennyiségét. (120) Szó esett már az utakról, amelyek esős időjáráskor járhatatlanná váltak. Bél Mátyás is észrevette, hogy a mocsarak miatt maradt a somogyi közlekedés fejletlen. Mint írja: „Az az egyetlen vigasztalása az e partvidéken lakóknak, hogy a fagyos időben a jégen át, nyáron pedig hajón tudnak átkelni, ahol legkeskenyebbre szorul össze a Balaton. Egyébként hol széles mocsár, hol ingoványos berek, hol sűrű vízerek szűkítik a mívelhető föld területét vagy akadályozzák a közlekedést." Állítását térképvázlatokkal is igazolta, és megadta a korabeli útvonalakat, valamint a révátkelőket. Nem csoda, ha a gabonának „tengelyen való szállítása" nagy távolságra nem volt kifizetődő. Emiatt a Festeticsek Ausztriától messze eső uradalmaikból (Csurgó, Szentmiklós, Keszthely, Balatonkeresztúr) vagy Kanizsára vitték gabonájukat, s ott értékesítették, vagy Horvátországba és a déli határvidékre. (121) Egyébként termékeik legnagyobb hányadát Sopronba hozatták, mert ott, a határ közelében, mindennek jobb volt az ára.