Petánovics Katalin: A Festeticsek balatonkeresztúri uradalmának kontraktusai 1772-1793 - Zalai Gyűjtemény 17. (Zalaegerszeg, 1981)

1. A majorsági gazdálkodás kezdetei

az uraság ingyen elveszi tőlük a földet. Ezért az „engedelmért" azaz földhasználatért - évenként két teljes napot kellett szolgálniuk, a termésből kilencedet, tizedet „az mtgos Uraságh hajlékjához bé hordani köteleztetnek." (24) Emiatt állt elő az a helyzet is, hogy 1805-ben Balatonkeresztúron hat gazdától 13 forint 15 krajcárért az uraság irtványokat váltott vissza. (25) Egy hold irtásföldért és rétért általában négy-négy forintot adott. Ez nagyjából megegyezett az irtásra fordított munka bérével. (26) 1772-ben az uradalmakban összeírták az egésztelkes és féltelkes jobbágyokat, a házas- és hazátlan zselléreket, s az Urbáriumban meghatározott szolgáltatásokat szabták ki rájuk. (27) Egész Fél Házas Hazátlan Falunév telkes jobbágy zsellér Balatonkeresztúr 16 17 Balatonszentgyörgy 9 22 3 Főnyed 3 6 - Kis-Tikos 2 12 - Sávoly 9 24 - Fejéregyháza 3 8 1 Az egészhelyes jobbágyoknak 22—23 hold szántójuk, 9-10 szekérre való rétjük volt. Ezért tartoztak a földesúrnak évente egy forint füstpénzzel, egy öl fával, hat méter fonással, egy icce vajjal, két kappannal, két csirkével, tizenkét tojással, hegyvámmal, mindenféle mezei termésből kilenceddel, 52 nap marhásrobottal vagy 104 nap kézi robottal. A féltelkesek mindennek a szolgáltatásnak a felét adták, kivéve az árendát és a kilencedet. A zsellérek 18 napot robotoltak és egy forint árendát fizettek. Mint látjuk, a balatonkeresztúri uradalom területén az egészhelyes jobbágyok száma 42, a félhelyeseké 89. Ezen állapot a század vége felé még fokozódott, hiszen a népesség szaporodásával együttjárt a telki földek elaprózódása. Ez pedig a nagyarányú zselléresedéshez vezetett, amely a század végére a paraszti népesség 55%-át tette ki. S ez a tömeg pénzes munkából igyekezett megélni! (28)