Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Molnár László: Adatok két zalai üveghuta történetéhez

rák és cseh gyárak korszerű termékeivel a versenyt. Az erdők mélyére települt huták csak szekérrel szállíthatták árujukat. A nagy távolságok miatt versenyképtelennek bizonyultak a vasutak közelébe települt, korszerű technológiával dolgozó gyárakkal szemben. A huták megszűnése fontos gazdaságtörténeti esemény: egy elavult, középkori maradványokat őrző manufakturális iparág eljutott a gyári termelésig, a feudalizmusból a kapitalizmusba. * * * A huta-technológiájú üveggyártás legfontosabb alapanyagai abban a korban a kvarc (SÍO2), vagy a magas kvarctartalmú homok, a mészkő (CaCO.i). a hamuzsír (K>CO,;) és a fa. Az üveggyártásra felhasználható kvarcot vagy homokból nyerték többszöri mosás, tisztítás után. vagy — a hegyekből szállított, ill. a folyók kavicshordalékából válogatott — kvarckőből. A követ kemencében izzóra hevítették, majd hideg vízzel telt kádba dobták, ahol valósággal felrobbant. Az így nyert apró darabokat törőmalomban — amit legtöbbször a közelben folyó patak vize hajtott — homokfinomságúra őrölték. Ezt az anyagot mésszel és hamuzsírral keverték megfelelő arányban és összeolvasztották, s eredményeként zöldesszínű üveget nyertek. Amennyiben színtelen, űn. kristályüveget akartak előállítani, az üveg anyagában levő vasat közömbösíteni kellett. Erre fémoxidokat használtak, elsősorban nikkeloxidot (NiO). Hamuzsír alapanyagának a bükkfa hamuját használták. Egy mázsa hamuzsír előállításához 40—45 mázsa hamura volt szükség, amihez 60—70 m

3 fát kellett elégetni. A hután belül a hamuégetők és a hamuzsírfőzők külön szakmát képviseltek. Ők különálló, a hutától távolabb levő műhelyekben készítették e fontos alapanyagot. Az üveg olvasztását kemencékben, tégelyekben végezték. Az üveghutákban három kemencére volt szükség. Egy előmelegítőre. egy olvasztóra és egy hűtőre. Az elsőben olvasztották a nyersanyagot, a másodikban tovább olvasztották, majd hutakészen tartották, a harmadikban a kész terméket hűtötték. Ez utóbbinak volt legalacsonyabb a hőmérséklete. A kemencék téglából készültek és fával, alulról fűtötték őket. A tégelyek fent, a kemence boltozatába vágott lyukakban, körben a tégelypadon álltak és a láng alulról melegítette őket. A keletkezett füst is ezeken a boltozatba vágott nyílásokon át szállt a tető alá, ahonnan — kémény nem lévén — annak résein keresztül távozott, A kemencék felfűtése a kívánt 1400—1600 C°-ra rengeteg fát emésztett fel. Ezért is települtek a korabeli huták nagykiterjedésű erdőkre. A megolvadt masszából az üvegfúvók szabadon, vagy formába fújva készítették edényeiket. Az egyszerű, zöldesszínű parasztedényeket nem fújták formába, mert akkor is kelendő áru volt, ha nem sikerült a legszabályosabbra. Fúvással készítették a palackokat, kancsókat, poharakat, sőt a táblaüveget is. Az üveg olvasztásának megkezdésétől a feldolgozás befejezéséig — amíg az anyag fújható állapotban volt, vagy el nem fogyott — 24—36 óra telt el. Ennek 2/3 részét az olvasztás tette ki, a feldolgozásra 1/3 résznyi idő jutott.

5 ~° Lehmann Antal: Adatok a szentlukai üveghutáról (1807—1808). Somogy megye múltjából 2. Kaposvár, 1971. 109—136. old.