Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Bencze Géza: Zala megye közúti közlekedése a XVIII—XIX. század fordulóján

képek, amelyek jórészt kimondottan közlekedési célzattal is készültek: az ún. első katonai térképfelvétel lapjai — ennek írásos anyaga is —, valamint az ezek nyomán már helyesbítésekkel, pontosabb felmérésekkel megalkotott különböző kéziratos és nyomtatott megyei, vagy éppen már közlekedési — zömmel a magyar és osztrák birodalmi postaútvonalakat jelölő — térképek, útvonalvázlatok. A XVIII. század elejére szinte alapjaiban változott meg területünk képe is. annak ellenére, hogy " a török hódoltság és a háborúk kevésbé érintették, mint akár a szomszédos Somogyot. Hatalmas területeket foglaltak el az elmocsarasodott folyók, lápok és vadvizek, sajátosan átalakult élővilágukkal és környezetükkel. A korszak vízrajzi képe nemcsak rányomta bélyegét közvetlen környékére, hanem időszakos és évszakos változásaival szabályozta, befolyásolta a települések gazdálkodásának rendjét. Tavasszal és nagyobb esőzések alkalmával a folyók, patakok, vizek medre nem volt képes a növekvő vízmennyiség befogadására, s gyakorta előfordult, hogy a víz alá került utak, közlekedési vonalak miatt falvak, területek lettek hónapokra elvágva a külvilágtól. Az egyes falvakat, városokat összekötő utak jelentős szakaszai a mocsaras területeken átvezető töltések, töltésű tak voltak, s ezek gyakran estek a völgyekből lezúduló vizek martalékává. A megcsappant számú, normális életvitelében megzavart népesség nem tudta — esetenként szándékában sem volt — a vízrendszer megbomlott — addig is már mesterségesen fenntartott — egyensúlyát megőrizni, s a vízépítmények nagy részének pusztulásával az utak jelentős hányadának használata s vele együtt fenntartása is megszűnt. Az évszázadokkal korábbi természeti állapotoknak a visszatérését nem a török elleni sajátos, gátakat elvágó, mindent elmocsarasító védekezési módban kell keresnünk. Döntőbb volt az, hogy e területek a népesség által elhagyatva váltak ilyenekké. Mesterséges okokra is visszavezethető a vízivilág kialakulása, de ez időben később játszódott le. A XVIII. század közepétől gyarapodó számú népesség, a növekvő földterülethasználat során e területek egyrészt visszaszorultak, de másrészt ismét — ugyan esetenként más területeken — megnövekedtek. A termelésnövekedés megkövetelte a malmok számának növelését, mivel a hagyományos malomépítési technika lényegesen nem befolyásolta a vízimalmok teljesítőképességét. A községi vagy községközeli patakokra egyre sokasodó számban épült gátas vízimalom tovább segítette a mocsárvilág terjeszkedését, hiszen vízjogi törvényeink nem szóltak a malomkerék alól elfolyó vizek rendezéséről. így esetenként a szüárdan megépített malomgát lett a környék leghasználhatóbb közlekedőútja, s ez a XVIII. század második feléig a gyér forgalom mellett a szükségleteknek meg is felelt, A későbbiekben már gátat szabtak a hosszabb fuvarú uradalmi, vagy kereskedelmi szállításoknak, a terebélyesedő kapcsolatoknak. Elsősorban a kereskedelemben, a belső áruforgalom növelésében is érdekelt és azt ki is használó uradalmak, a nagyobb birtokosok voltak azok, akik a vízrendezésekhez nyúltak. A nem megfelelő vízviszonyok rendezése a terjeszkedő gazdálkodás földigénye mellett a közlekedést is szolgálta. Területünk nagyobb vizei közül elsőként a legnagyobbak, a Dráva és a Mura kártételei-