Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Bencze Géza: Zala megye közúti közlekedése a XVIII—XIX. század fordulóján

nek csökkentéséf szolgáló munkáira került sor. s folytatódott rendezésük tárgyalt korszakunk egésze alatt. A megye területének má=ik vízrendszerén (Zala —Balaton—Sió—Kapós—Sárvíz) előbb a. Kapóst és a S ót csatornázták, majd ezekhez a Zala rendezése társult a múlt század első harmadában, s tartott a Balaton szabályozása és vízszintingadozásának kiküszöbölése a század második felében is. Területünk természeti földrajzi adottságai általában kedvezőnek mondhatók a kor közúti közlekedése számára. Legyőzheted ennek tűnő akadálya szinte csak a nehezen áthidalható víz volt, a nem túl érésen tagolt dombvidéki táj lehetővé tette az utak szinte bármilyen irányú vezetését A kialakult és továbbépülő úthálózatot mkább a településhálózati szerkezet és a vizek állandó és időszakos járása határozta meg. A földrajzi, te: ületi munkamegosztás alacsony foka fejletlen közlekedéssel és kiépületlen, gyér úthálózattal járt együtt. A XVIII. század második felétől megnövekvő kereskedelmi és katonai szállítási igény azonban már szilárd utakat követelt meg, nem volt már elegendő számára a kiépítetlen földút, a kerékcsapás. Vizsgált területünk útjainak minőségét jelentősen befolyásolta, az útépítés módját és lehetőségét behatárolta a felszín jelentős részét borító kötött, helyenként agyagos talaj is. A XVIII. század második felének úthálózata, az időszak útépítése és fenntartása még részben a középkorból örökölt nyomokon és módszerekkel történt, de éppen e kor „országépítő" munkájának vált feladatává a részben még továbbélő középkori úthálózat felújítása és beépítése egyrészt a helyi, másrészt az egyre távolabbra nyúló kereskedelmi forgalomba, a Habsburg-birodalom fő kereskedelmi, katonai és postaúthálózatába is. A közúti közlekedés fejlesztésében, az útépítésben éj fenntartásában alapvető változások a század utolsó évtizedeiben történtek. Mária Terézia korában útfelügyelőmérnöki állásokat is szerveztek már, de a teendőiket ellátó megyei és városi mérnöki állások megszervezésére csak II. József korában, 1786-ban került sor.

2 (A megyékben már működtek korábban is mérnöki tevékenységet végzők, de munkakörük még nem különült el szakágazatonként.) E kor katonai-hadvezetési igényeinek megfelelő térkép munkálatai kezdődtek meg a Habsburg birodalom egészében Mária Terézia idejében, melynek magyarországi felvételei már utóda alatt készültek. A II. József-kori térképfelvétel (1782—85) szinte az egyetlen olyan korabeli forr/ásunk, ahol a térképi ábrázolásnak közel megfelelő leírást is találunk.

3 A térképi felvétellel párhuzamosan készített szöveges anyag, az ún. országleírás (Landesbeschreibung) helyenként ha szűkszavúan is, de külön kérdőpontokba i foglalkozik az utak2 Ember Gy.: A magyarországi építészeti igazgatóság törtéletének vázlata (1788— ^ 1867). Levéltári Közlemények, 1942—45. 349. o. 3 Ld. Borbély A.—Nagy J.: Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Klny. a Térképészeti Közlöny, 2. k. 2. f. Bp. 1932. — Óriási adathalmazt tartalmaz a felvétel. Hazai vízügytörténeti irodalmunk értékét kissé talán túlbecsülte, amikor a XVIII. század közepe, második fele egyik alapvető és mással szinte össze nern vethető — és össze sem igen vetett — forrásának, kiindulópontjának tekintette. Vízügy történeti szempontú felülvizsgálata, újjáértékelése elkezdődött, de eddig e téma kutatásánál is számos nyitott kérdést hagyott.