Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Sárkány József: Képelemzés. Szobotka Tibor: Matróz
hoz. A hengert meghagyva henger-létében, összekapcsolta a kúppal, létrehozva egy zárt rendszert, ahol a forgástestek forgástest-mivoltukat megtartva, egy ,,daráló fogaskerekeivé" válnak. Akár vizuális megfelelőjeként is felfoghatjuk ezt annak a mondatnak, melyet Szobotka Imre visszaemlékezésében olvashatunk erről az időről: ,,az internáltságban, a háború förgetegén kívül eső idegőrlő malomban". 211 A ,.daráló szimbólum" tartalma kettős; formailag asszociál egy olyan dinamikus rendszert, melynek részei között dialektikus kapcsolat van; egy olyan kölcsönhatást jelöl, melyben az adott rendszer léte elemeinek lététől függ és ez visszafelé is igaz (pl. egyén és környezet, egyén és társadalom). A szimbólum másik jelentése tartalmi, emotiv s a daráló eszközlétével kapcsolatos, a tárgyra használata során rárakódott asszociációkra épül. (A fejet tartalmazó, meleg színvilágú, kúp alakú test tehetetlenségénél fogva lefele süllyed. (Az ék, a kúp formája önmagában is asszociálja a behatolást, irányt jelöl.) Ezt erősítik a kép bal oldala és a kép közepe között elhelyezkedő horog alakú ívek, melyek a középső formát, a fejet mozgásba hozzák, s közben a jobb oldalon levő, hideg színvilágú forgástestek felé nyomják, s azok — mint a daráló fogaskerekei — lefelé húzó, szívó hatást gyakorolnak rá.) Mindezek figyelembe vételével vizsgálva a festmény nagy formákon belüli jelrendszerét, megfigyelhetjük a szem-motívum központi szerepét. A legtöbb szerkezeti vonal ide irányul, a síkok és a színek dinamizmusa itt éri el a legnagyobb intenzitását. Három helyen találkozunk vele, ám mindháromszor változik az absztrakciós szintje, míg egy fejlődési sor végén — mintegy végigjárva a jel ,,önnön jelévé válásának" útját — eljut az autonóm jelig. Ez utóbbi azonban — s ebben van Szobotka művészetének ember-, és érzelemközpontúsága. — azonnal kapcsolatot teremt egy másik jellel, mellyel egy közös, összetett jelet alkot, hogy üzenetet közvetítsen számunkra. Vizsgáljuk meg a fejet és a szemet, mint jelrendszert, s nézzük meg. milyen abszrahálódási folyamat megy végbe a szem-motívummal, s ennek mi az üzenetvivő szerepe. A festmény „másodlagos" szerkezeti elemei; a fej és motívumrendszere Az arc elölről adja a legnagyobb felületet, és nyújtja a legtöbb ismeretet. Elsődleges asszociáció vele kapcsolatban: ha közölni akarok valakivel valamit, felé fordulok, s viszont. A száj (közlés) fontosságát jelzi a fej középvonalában elhelyezkedő, hangsúlyos fehér sáv (orr), mely a száj felé irányul, s vele együtt egy felkiáltójelet(!) hoz létre, aminek figyelemfelhívó szerepe — a kompozícióban elfoglalt helyzetéből adódóan — egyértelmű. (A kép centrumában található, a legvilágosabb (fehér) és a legtüzesebb (bordó, narancs) jelek kapcsolódtak.) A közlés szándékára is utal az a négy ív, melyek balról, a kép közepe felé tölcsérszerűen sűrűsödnek, s a száj ívével végződnek, — oda irányítva a tekintetet. Szobotka kézirat é.n. 7. o.
