Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Sárkány József: Képelemzés. Szobotka Tibor: Matróz

Szobotka a kép nagy szerkezeti elemeinek — már tárgyalt — jellemző tulajdonságát — a mozgást, a dinamikát — továbbviszi a részformákra is és ezért a fejre, mint forgástestre tekint. A kubizmus több nézőpontú ábrázolási módjának eredményeit egyéni módon alkalmazza egy olyan struktúrában, ahol — a kép dinamikájából adódóan — nem a festő változtatja nézőpontját, hanem maga a tárgy forog. Az idő, a változás ábrázolása itt, ennél a résznél figyelhető meg a legegyértelműbben. Az arc három jellemző nézetét — homloksík, jobb és bal profil — egy-egy síkra vetítette, melyek részben fedik egymást, s így ezzel az egymásmögötiiséggel a 'festő kronológiai sorrendet állít fel közöttük. A frontális helyzetű, sokszög alakú arc adja a rétegsor legalsó, keletkezési idő szerinti első síkját, melynek látható része az átfedések következtében — ablakszerűén •— egy négyszög alakú foltra csökkent. Ez viszont része az arc középpontjáig behatoló éknek is. Az első képsíkon látható szem-motívum a forma vizuálisan legismertebb jele, egy fektetett ,,v" alakú vonallal határolt körcikk, melynek csúcsa a jobbról behatoló ékkel ellentétes irányba mutat. Ez a jel azonban — a fej forgásának jelöléseként létrejött rétegzett síkok egyes elemeinek egybeesése miatt —• két téri helyzetet jelöl egyszerre. A mellette levő barna félkörrel együtt az első képsíkhoz tartozik, ám ha a tőle balra levő, vörös színű, átlós irányú egyeneshez kapcsoljuk, a harmadik sík elemévé válik (bal profil). E motívum formai absztrakciója még erősen látványhoz kötött, ám ez a kép összefüggésrendszerében indokolt. Elsősorban színt tartalmazó foltként szerepel, s mint ilyen, vizuális kapcsolatot teremt az ék — fejen kívüli — zöld foltjával. Sőt, formájával is vissza utal arra. A szem tehát tükörként funkcionál, amennyiben a külvilág jeleként szereplő zöld színt, s a környezet egy jellemző formaelemét tartalmazza. Olyan jel, mely az ember és környezete közötti kapcsolatnak, az embert ért külső hatásoknak absztrakt képi megfogalmazása. (A szemben tükröződik, látja, kapcsolatba kerül vele.) A jobbról behatoló éknek, mint olyannak az agresszivitása, ütköztetése a szem ékjével, az élénk narancssárga és a szem zöld foltja között létrejött — színkontrasztra épülő — feszültség viszont ennek a kapcsolatnak a milyenségét jelöli. Ez az ellentét megfigyelhető a kép egészén, ám itt jelentkezik — funkciójából következően — a legéleseben. (Mint a fej első síkja, intenzíven felidézi, visszautal a nagyformák közötti feszültségre!) A kép jobb oldalán levő szem motívum tehát egy olyan összetett jel, mely a képi rendben szerkezeti — a forma dinamizmusából adódó —, és emotiv, — az expresszív tartalmat közvetítő — szereppel is rendelkezik. A test és az egész rendszer mozgásának megfelelően a következő síkon az arc jobb profiljának motívumrendszerét találjuk. Ez szorosan kapcsolódik az előző sík jelrendszeréhez, annak logikus folytatása. Homogén színvilága egy adott szín — a lila — sötét-világos kontrasztjára épülve, - felhasználva a tónusok térképző erejének árnyaltságát, — az arc felületi plasztikájának megfelelő struktúrát hoz létre, mely azonban csak eszköz. Az így létrejött felületet töri át és hatol a forma mélyébe tölcsérszerűén egy — az előző jelrendszerhez hullámvonallal kapcsolódó, abból ki-