Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)

Nagy István: Nagy Ignác és az életkép

lehet okom tulajdon árnyékomtól megijedni." (Magyar titkok I. 25.) Különösen a második mondat ágazik el szeszélyesen. A körmondat súlyával nincs egyenes arányban az általa kifejtett tartalom. A több mondatra való bontás fokozta volna a feszültséget, jól érzékeltette volna Bende izgatott, várakozó lelkiállapotát. Nagy Ignác, ha a szükség úgy kívánja, egyszerűen is tud írni. A rövid párbeszéd kiválóan alkalmas akár emberi portré kialakulására is. Idézzünk egy példát: „— Fizessek? — Biz úgy ám. — De ugyan mit fizessek? — Hogy mit? Hát két ló, két ember és egy szekér után hat garast. — Hat garast? — Annyit hát. — Merkverdig! Hogyan fizessek én most hal garast, derék böcsületes révész gazda, mikor én már fizettem." (Magyar titkok I. 24.) A bőrös zsidó alakját villantja fel az író, egyúttal utál jellemének sajátosságaira is: kapzsiságára és ravaszságára. A figura jellemzésére felhasználja az író az ismétlődő motívumokat. Móric, amikor dühös, mindig németül káromkodik. Nagy Ignác életmüvét átszövi a finom irónia. A hatást legtöbbször túlzással éri el. Alaposan megdicsér egy jelenséget, egy embertípust, és ezzel teszi nevetségessé, komikussá. Ilyenkor állítással kezdi a mondatot. A „tétel" után következik a bizonyítás: ..Oh, a por igen hasznos, mert arra emlékezteti a henye sétálókat, hogy csak por és hamu vagyunk; vizezni az utcát pedig már csak azért is fölösleges, mert a dologtalan sétálók nagy része úgy is egészen elázott már az adósságok özönében." (Magyar titkok II. 26.) Nagy Ignác stílusának legfontosabb sajátosságai: a romantikus körmondatok és a „styl coupée", a könnyed, mozgékony társalgási csevegő stílus. Egyik legnagyobb erénye, hogy az olvasó figyelmét mindig le tudja kötni. Humoros részletekkel tűzdelt előadásmódja, szellemes fordulatai némileg kárpótlást nyújtanak a nagy egészért: a cselekmény romantikus túlzásaiért. Nagy Ignác 1846 után már nem alkotott jelentőset. Pályáján a Menny és pokolt mindenképpen a hanyatlás kezdetének kell tekintenünk, ahol már megmutatkoznak a kiírtság jelei, az unalomig ismételt sablonokat már egyéniségével sem tudja átforrósítani, humora, közvetlen mesélőkedve is elapad. Életműve nem tartozik a korszak irodalmának élvonalába. Művészete csak a dolgok, a jelenségek felszínét érintette, nem volt meg benne az igény a mélyebb elemzésre. Bírálta a társadalom egyes negatív jelenségeit, de a társadalom átfogó bírálatára nem volt képes. Életművének legjobb darabjait — elsősorban a Magyar titkokat — nem irodalmi értékei miatt kell becsülnünk. Művei elsősorban kortörténeti dokumentumok, amelyek a reformkorról tudósítanak. Nem törekedett irodalmi babérokra. Ö az első típusa a mesteremberírónak irodalmunkban, aki a közönség szórakozási igényeit akarja kielégíteni. A mai értelemben vett riporter elődje Nagy Ignác. Életművét innen kell megközelítenünk. Az ő riporteri érdeklődésének, kíváncsiságának is köszönhető, hogy plasztikusan tárul elénk a reformkori Pest-Buda képe, lakóival, szám-