Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 16. (Zalaegerszeg, 1981)
Nagy István: Nagy Ignác és az életkép
ördöge). Az előbbi nem más felduzzasztott életképek sorozatánál. A falu ördöge közelebb áll a valósághoz, kevesebb benne a kigondolás, és több a valóságos, esetleg élményi mag. A földesúr-jobbágy konfliktust és annak társadalmi eredetét jól exponálja az író. Péter gazda tragédiája még jobban megvilágítja a földesúri önkény igazságtalanságát: a jobbágy csak élete (vagy életek) árán válthatja meg boldogságát. Szinnyei Ferenc korábban már idézett munkájában a kötet legjobb életképeinek a Dunaparti élet és a Mulatság a hídon címűeket tartja. „Amaz a mozgófényképek élénkségével és hűségével a negyvenes évek Dunapartját mutatja be városaival, lacikonyhájával, kikötőjével, tarka jeleneteivel, emez humoros leírása a hajómizériáknak" 16 — írja róluk. Az első kötet legfontosabb jellemzőjéül az erős romantikus hatást kell megemlítenünk. Az életkép itt csak alárendelt szerepet játszik, az elbeszélés keretét a romantikus leírások, a nagyarányúvá növesztett alakok teszik ki. Romantikus az írói felfogás is. a közelítési mód. mindenütt a nagyot, az elementárisát keresi. A valóság apró tényeit is felduzzasztja, hogy alkotói lendülete meg ne törjön. A második kötet életképei a főváros életének néhány mozzanatával ismertetnek meg bennünket. Olyan világ lesz most a mese anyaga, amelyet Nagy Ignác a legjobban ismert, s amelyről később is sokat írt. Többek között a Mulatság a hídon, a Dunaparti élet és a Törvényszéki jelenet tartoznak ide. A Dunaparti élet életképek sorozata. Egy halászgató katonát látunk, aztán egy zsebkendőt lopó zsidó suhancot. A csirkevásáron egy szegény asszony becsapásának vagyunk tanúi. A körkép utolsó állomása az uszoda: nem rajong érte az író. Az életképekre az egyszerűség jellemző. Pontosan kitöltik a műfajuk által szabott kereteket, nem akarnak többnek látszani, mint felvillanásoknak, a Duna-parti élet pár ecsetvonással megfestett képeinek. A kötet írásainak alapvető jellegzetessége a leírásokba tömörített életkép. A romantikus elemek háttérbe szorulásával csak nyert Nagy Ignác, mert művei valószerűbbekké váltak. Emellett számtalan adatot nyújtanak a korabeli viszonyokról, a korabeli életről. Néhány gondolat feltétlenül ide kívánkozik Nagy Ignác stílusáról. Wéber Antal a reformkori prózára jellemző „cifrázatok"-nak nevezi az író jellegzetesen romantikus mondatszerkesztését. Nagy Ignác mondatai hömpölyögnek, lassan haladnak előre. Közben gyakran elágaznak, új szálat kapcsolnak be, terebélyesednek, de nyugalmuk, lassúságuk változatlanul megmarad. Az író feltűnően ragaszkodik a többszörösen összetett mondatokhoz. Javító szándékú moralizálgatása gyakran fullad a körmondatok cirádáiba: „A fönebbi nevezetes események után kényelmesen lovamra vetem magamat, s a mocsáros vidéken lassacskán tovább kezdek haladni; most azonban már nem egyedül, mert Móric zsidó, vagy leik gazda, szorosan mellettem lépegetett, míg fölhalmozott szekere nyikorogva baktatott. E ragaszkodást kissé gyanúsnak kezdem tekinteni ezen elhagyatott vidéken, főkép, miután látám, hogy a zsidó kocsisa alig birá levonni müismerő szemeit szép lovamról, s többször tekinte körül az egész tájon, mint tulajdonkép múlhatatlanul szükséges lett volna; aggályomat azonban csakhamar kinevetem, miután meggondolám, hogy derekasan föl vagyok fegyverkezve, s különben is hatalmas testi erőmnél fogva, nem egy könnyen 111 1. m. 59.
