Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

angol analóg intézmények nyomán rendezték, a megoldási formákat azonban mindenütt a hazai viszonyokhoz alkalmazták. A munka során említést érdemló véleménykülönbség egyetlen ponton merült fel az albizottságon belül. Klauzál és Bezerédy azon a nézeten voltak, hogy országos rendőrség hiányában a rendőri szabályok kidolgozása minden törvényhatóságnak belügye, következésképpen e szabályokat felesleges a központi hatóságokkal, pontosabban a Helytartótanáccsal megismertetni. A konzervatívok szerint viszont a törvényhatóságok törvénysértő szabályokat is hozhatnak, ennek kiküszöbölése végett szükség van tehát arra, hogy az ilyen intézkedéseket életbe léptetésük előtt a Helytartótanács hagyja jóvá. Deák Eötvössel együtt közbülső álláspontot képviselt: az autonómia elve nem tűri, hogy törvényszerű statútum alkotása a kormány beleegyezésének függvénye legyen, a törvényesség érvényesülése viszont elengedhetetlen: ezért a törvényhatóságokat a kódex kötelezze ugyan rendőri szabályaik felterjesztésére, de nem alkalmazásuk engedélyeztetése, hanem csupán a Helytartótanács tájékoztatása végett, amelynek joga a jóváhagyásra nem, hanem csupán annak vizsgálatára terjed ki, hogy a szabályzat ellenkezik-e hatályos törvénnyel, vagy sem. Végülis a többség Deáknak adott igazat: az alválasztmányi javaslat szerint a törvényhatóságok a Helytartótanácsnak „bemutatják" a maguk rendőri szabályait. Akad Deákék tervezetében saját kora vagy alkotói mércéjével mérve is kifogásolható, illetőleg hiányolható. Az egyenlőség érvényesítésében egy-két ponton megbicsaklik következetessége: hiszen például az idétlen, de még inkább a házasságon kívül született gyermek életének szándékos elveszejtésére kisebb büntetést irányoz elő, mint a gyermekélet ugyancsak szándékos kioltásának más eseteiben. A szellemi tulajdon problematikája szinte egészében kimarad belőle. Nem megy elébe a várható fejlődésnek: mellőzi például a gőzhajózásból, a tengeri kereskedelemből és a vasúti közlekedésből eredhető speciális bűncselekmények összegzését. Egy-két meghatározása — mint például a közbotrány okozásánál — tartalmilag hagy maga után kívánnivalót. Néhol vitatható annak az eltérésnek a nagysága, tehát indokoltsága is, amelyet egyazon bűncselekmény különböző fokozataira a megtorlás maximumaként javasol. Egyik-másik előírása, mivel megalkotói több vonatkozásban jobban ismerték az elméletet és a tudományos irodalmat, mint amennyire felmérték az elmélet gyakorlati érvényesítésének várható nehézségeit, az egyébként helyes célt a realitás rovására részesítette előnyben. Indokolatlanul tételezte például fel, hogy a pénztári ellenőrzéssel megbízott köztisztviselőről könnyszerrel kideríthető, vájjon ártó szándékkal nézte-e el a pénztáros hűtlenségét, illetőleg a pénztári rendellenességet. E szépséghibák azonban jelentéktelenné törpülnek a teljesítmény mellett, amely kollektív ugyan, de amelyért az érdem elsődlegesen a szövegező Deákot illeti. Mert a kódexnek általa formába öntött része mégis csaknem teljességgel öleli fel mindazon cselekményeket, amelyeket a polgári liberalizmus fenyítést vagy büntetést érdemlő tettnek minősít. Kihagyja viszont mindazt, ami az emberi szabadság felvilágosult értelmezése szerint anyagilag vagy erkölcsileg senkit vagy semmit sem sért, illetőleg károsít. A bűntetteket a hazai valóságból és tapasztalatokból kiindulva veszi számba: büntetésük nagyságának megszabásakor mindig tekintettel van nemcsak súlyosságukra és veszélyességükre, de gyakoriságukra is. Fogalmi meghatározásuknál, fokozataik