Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

más erőszakos cselekménnyel is párosult volna stb. Más esetekben — nemcsak a tett jellegétől, de annak indítékaitól és következményeitől is függően — a szabadságvesztés fél évre vagy egész esztendőre terjedhet. A büntetőeljárás törvényes formáinak áthágása viszont, ha bosszú vagy nyereségvágy áll mögötte, vagy ha becsületsértő és szenvedést hozó a vádlottra, akkor 3, ha pedig a szabálysértés folytán ítélnek el ártatlant, 5 évnél hosszabb rabsággal, 10 esztendei börtönnel is sújtható. A fenyítési joggal történő szándékos visszaélés bizonyos — károsító célzatú — eseteiben a vétkes tisztviselőre 8 vagy 12 évi fogságot, sőt ha tette — bár akaratlanul — halálhoz vezet, életfogytiglant is szabhat a bíróság; de 3 havi elzárást a közigazgatási vagy igazságszolgáltatási szándékos formasértés károsító célzat és különösebb következmény hiányában is jelenthet elkövetője számára. Az természetes, hogy a tervezet a tettestől nemcsak a közpénztárak sérelmére elkövetett cselekmények mindegyikénél, de az egyéb olyan hivatali viszszaélések egész sorában is teljes kártérítést igényel, amelyek valakinek anyagi vagy erkölcsi veszteséget vagy hátrányt okoztak. De azzal már kifejezetten a hivatali morál szilárdítását szolgálja, hogy a kártérítési kötelezettséget a cselekmények legtöbbjénél pénzbüntetéssel — mégpedig rendszerint nem is jelentéktelennel — toldja meg, vagy pedig, mint például a vesztegetés esetében, a bűnössel a szóbanforgó összeg kétszeresét térítteti vissza. E rendelkezésekben a köztisztviselő fokozott anyagi felelősségének elve ölt testet. Az elaborátum e részében mindenütt az a felfogás érvényesül, hogy a funkciójában nem a szabályoknak megfelelően eljáró, illetőleg beosztását viszszaélésre használó tisztviselő a közösség bizalmára és tisztének betöltésére teljességgel méltatlan. Ezért Deákék a vétkes tisztviselőt — a legjelentéktelenebb szabálysértési eseteket kivéve — szinte mindig hivatalvesztéssel is sújtani akarják. A közpénztárak sérelmét jelentő ügyekben például kizárólag akkor tekintenek el a kezelő elmozdításától, ha a hiány tévedés folytán keletkezett, a pénztáros pedig a kárt pótolni tudja. A jogtalan letartóztatást foganatosító vagy a felsőbb hatóságot hamisan tájékoztató tisztviselőt akkor is megfosztani javasolják hivatalától, ha nem rossz szándékból, hanem jóhiszeműen járt el. Ismétlődés esetén az olyan egyszerű szabálysértések is hivatalvesztést vonnak maguk után, amelyeknek büntetése egyébként mindössze nyilvános dorgálás lehet. Különös fontosságú annak kimondása, hogy olyan súlyosabb ügyekben, amelyekben többtagú kormányszék, közhatóság, vagy közigazgatási testület határozata vagy eljárása jelenti a visszaélést vagy törvénytelenséget, a benne részes tagokra nemcsak szabadságvesztés, továbbá pénzbüntetés vár, hanem tisztségüktől is meg kell válniuk. Ezzel Deákék egyebek mellett ismét a kormánytagok és kormánytisztviselők felelősségre vonásának lehetőségét kívánják legalább az igazságszolgáltatás területén megalapozni. Végül minderre ráteszi a koronát az az előírás, hogy a hivatalát visszaélés miatt elveszítő, valamint tisztségéről a kereset megindítása előtt vagy közben lemondó tisztviselő, illetőleg számadó, ha tette szándékos volt, hasonnemű visszaélésre lehetőséget adó — a bírósági ítéletben azonban pontosan felsorolandó — funkciókat nem viselhet többé soha. A hivatali hűtlenség eseteinek számbavétele után, tehát az anyagi rész toldalékaként illesztette be elaborátumába az alválasztmány azt a 38 pontot, amely a rendőri kihágásokkal foglalkozott. E kérdéskört Deákék jórészt az