Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

Eljárás alá vonandó Deákék szerint az árva-vagyont szándékosan pazarló, haszonlesésből vagy vétkes céllal hűtlenül, illetőleg az árva egészségére és erkölcsére ártalmas módon kezelő gyám, továbbá a közhatóságok vagy ítélőszé^kek által magánvagyon kezelésével megbízott, de azt tudatosan hűtlenül igazgató zár- és tömeggondnok. Az olyan — akár egyénileg, akár közhivatalánál fogva eljáró — ügyész, akire vagylagosan rábizonyul, hogy megbízója kárára vagy vétkes célból szándékosan az ellenfél kezére játszott okleveleket, vagy árult el ügyfelére hátrányos körülményeket; a vállalt ügyben bosszúból, vagy haszonszerzés végett a megbízót károsító mulasztást vagy hibát követett el; egyazon perben mindkét félnek dolgozott; mellékcélból — önhasznára — gátolta a barátságos kiegyezést: fél évi fogságot is kaphat, köteles a kár teljes megtérítésére, ítéletileg pedig minden ügyészkedéstől örökre eltiltandó, sőt még szigorúbb büntetés vár rá, ha tette irathamisítással vagy sikkasztással párosul. A kártérítésen kívül külön — magas összegű •— pénzbüntetéssel, súlyosabb esetekben rabsággal is sújtandó az olyan mérnök, aki vállalt munkája közben szándékosan vagy egyenesen nyerészkedési vágyból másvalakit megkárosított. A fenti — a hivatali hűtlenség gyűjtőfogalmába utalható •— cselekmények közül a tettes büntetése alig néhánynak esetében korlátozódik a nyilvános dorgálásra. Èzek is kivétel nélkül inkább oly szabálysértések, amelyek egyfelől pusztán hanyagságból, legfeljebb vétkes vigyázatlanságból eredtek, de semmiképpen sem szándékosság következményei, másfelől a szóbanforgó ügyet igazság és jogszerűség szempontjából hátrányosan nem befolyásolták. Minden olyan törvénytelen vagy szabályellenes cselekményt viszont, amelynél a szándékosság igazolódik, sőt néhány tettféleséget, mint például a jogtalan letartóztatást, szándékosság hiányában is viszonylag keményen indítványoznak Deákék megtorolni, a büntetés nagyságánál pedig mind a tett indítékait és célját, mind következményeit tekintetbe ajánlják vétetni. Tervezetük szerint szándékosan vétkező közhivatalnok büntetése általában akkor a legenyhébb, ha cselekménye csupán „önzetlen" értékkárosításra irányul; súlyosabb beszámítás alá esik a tett, ha bosszú vagy haszonlesés a mozgatórugója; megítélése még szigorúbb, ha valakire szenvedéssel járt, valakinek testi épségét, életét, becsületét, szabadságát veszélyeztette vagy egyenesen csonkította. Az elaborátum három sajátossága tanúskodik róla, hogy Deákék a büntetőjog segítségével is magas mércét akartak a köztisztviselők számára állítani. Először: a tervezet értelmében a részletesen körülírt és bűncselekménynek nyilvánított eseteknek szinte mindegyikében a törvényes felsőbbségnek kell hivatalból közkeresetet indítania. Másodszor: a bűncselekmények többségéért háromfajta, egyszersmind együtt alkalmazandó büntetés: fogság, pénzbírság és hivatalvesztés jár. Harmadszor: a hivatali funkcióban, annak gyakorlása során elkövetett olyan bűntett, amelyet bárki hivatalon kívül, közfunkció felhasználása nélkül is véghezvihet, általában egy fokkal keményebb megtorlást von maga után, mintha valamely közpolgárt terhelné! így például a zsaroló köztisztviselő szabadságvesztési büntetése a közönséges zsarolóénál egyharmaddal nagyobb; a károsító célzatú, hivatalos jelentésbe foglalt rágalmazás, ha emberéletet követel, orgyilkosságnak minősül; kényszerítőként, illetőleg testi sértőként marasztalandó el az, aki a lefogott vallomását erővel vagy fenyegetéssel csikarja ki; közpénz elsikkasztója, letéti vagyon megdézsmáló ja veszélyes tolvajként, tehát úgy bűnhődik, mintha tette