Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

messzemenő — védelemben részesíteni, amely a nemzet akaratából születik és áll fenn, amely az államhatalomban részes polgárok által hozott törvények foglalata, amelyet tehát nem kívülről és erővel tolnak a nemzetre! Ezen túl azonban a „polgári" szónak mind ide, mind a hűtlenséget tárgyaló fejezetekbe iktatása félig-meddig a jövő előrevetítése is: nem pusztán a nemesi alkotmányosságot, hanem a létrehozni óhajtott, ténylegesen polgári alkotmányt is már eleve védeni szándékoznak általa; ugyanakkor gondoskodni kívánnak arról, hogy a kódex ne állítson tilalomfát a reformerek társadalomalakító tervei és működése elé. A felségsértés fogalma alá vont cselekmények a szövegezés szerint csak akkor minősülnek felségsértésnek, ha a szándékosság-tudatosság megléte mellett erőszak alkalmazásával, illetőleg fegyveres erővel követték el őket, vagy kísérelték meg elkövetésüket. E kikötés a király személyét érintő tettek vonatkozásában a felségsértésnek tekintendő esetek körét határolja be, más oldalról viszont közvetett módon megengedi, hogy az adott alkotmány békés úton és eszközökkel „felforgatható" legyen, azaz kezesség a feudális alkotmány megváltoztatását célzó reformtörekvések és kísérletek büntethetetlensége mellett. Egyébként Deákék tervezete az előkészületet sehol másutt nem, a felségsértésnél azonban — elsődlegesen az alkotmány fegyveres megdöntésének lehető kizárása végett — és hűtlenség fennforgása esetén bűntettnek nyilvánítja: nemcsak a kötelező feljelentés elmulasztójára ír elő büntetést, hanem sújtani javasolja — igaz. nem túlzott szigorral — azt is, akiről felségsértő szándék derült ki, aki ily célzatú szövetségből vagy összeesküvésből a cselekmény elkövetése előtt kilépett, mégpedig akkor is, ha társait ugyancsak megkísérelte szándékuktól eltántorítani, végül azt is, aki időközben elállt a felbújtástól. Ennek ellensúlyozására Deákék mind a felségsértés, mind pedig — egyetlen cselekmény faj tát kivéve — a hűtlenség eseteiben széles körű kegyelmezési jogot indítványoznak a király számára fenntartani. Minden más bűntettre kötelező érvénnyel mondták ki. hogy az uralkodó csak a jogerős ítélet meghozatala után és csupán oly formában gyakorolhat kegyelmet, hogy a kiszabott büntetésnek maximálisan felét engedi el, hivatalvesztést azonban sohasem oldhat fel. A tárgyalt kérdésekben viszont a kegyelmezési jogot a pertörlésre, továbbá a büntetés egészének megszüntetésére is kiterjesztették. A téma alválasztmányi megbeszélésekor Deák mutatott rá: a királytól nem tagadható meg, hogy — mint személyében sértett — kegyelmet adjon az ellene irányult bűntettekre: a következetesség viszont igényli, hogy ugyanezen elbírálás alá essenek a felségsértés egyéb esetei is: mivel pedig az — alább tárgyalandó — hűtlenségi esetek többsége rokon a felségsértő cselekmények többségével, ezek vonatkozásában is teljes szélességgel kell a kegyelmezési jogot az uralkodó számára biztosítani. Valóban: az alkotmány erőszakos felforgatása, még inkább idegen hatalomnak az ország megtámadására szólítása voltaképpen a hűtlenség fogalmába illettek volna, hiszen Deákék e kategóriába többségükben hozzájuk hasonló, velük egyjellegű tetteket soroltak. Hűtlennek deklarálták azt, aki az ország valamely táborát-várát az ellenségnek elárulj a-f elad ja, iletve ily árulásra készül; aki önként fog fegyvert a haza ellen; aki az ellenség javára kémkedik, vagy annak számára — jóllehet nincs hatalma alatt — saját elhatározásából zsoldosokat toboroz, továbbá fegyvert, pénzt, élelmet ad vagy gyűjt, illetőleg