Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

„a szegődség által" nem szűkítették; a szegődött cseléd gazdájának, ,,ha azt a törvénynek rendelete vagy a cselédnek szegődsége ki nem zárja, vagy nem korlátolja". A fenyítési jog e formális törvényesítése valójában nem volt más, mint alkalmazása korábbi parttalanságának megszüntetése: Deákék tervezete szűk mederbe szorította gyakorlásának lehetőségét, hiszen az iskolától közvetett módon megkívánta fenyítő eljárásának írásba foglalását, és ezzel körének csökkentésére, illetőleg mérséklésére ösztönzött, az inasok szüleinek és a cselédeknek pedig azt sugallta, hogy mesterük, illetőleg gazdájuk fenyítőhatalmát szerződésileg korlátozhatják, sőt meg is szüntethetik. Teljes összhangban állt e szemlélettel az elaborátum azon előírása, hogy az, aki a fenyítésnek a törvényesnél vagy a szabályzatban kikötöttnél súlyosabb, kiskorún pedig a szegődésben—szerződésben kizárt nemét alkalmazza, illetőleg a fenyítést hivatalból üldözendő cselekmény formájában gyakorolja, közkereset alá veendő; ha tette kegyetlenkedéssel párosul, büntetése 1500 forint, sőt egy évi rabság is lehet. A tulajdon ellen elkövetett vétkeket — a magántulajdon szentségének elve alapján — a tervezet ugyancsak szigorúan kívánja megtorolni. Már a 300 forintnál nagyobb értékű ingóság eltulajdonítása 8 évi fogságot vonhat maga után, ha veszélyes formában — betöréssel vagy fegyveresen — történik; lopás esetén a betörés súlyosbító körülménynek számít; a fenyegetéssel, illetőleg erőszak alkalmazásával végrehajtott rablásnak, továbbá az oly zsarolásnak a büntetése, amelynél a sértettet a tettes fenyegetve vagy erőszakkal kényszeríti vagyoni jellegű oklevél aláírására, kiadására, megsemmisítésére, változtatására vagy bármiféle önkárosító rendelkezés tételére, 10 éves elzárásra terjedhet; 5 évi fogsággal lakolhat az a csaló, aki más nevét vagy hivatalát bitorolva követel vagyoni jogokat, köt szerződést, létesít jogviszonyt és egyáltalán: a valóságot haszonszerzés, illetőleg károkozás végett ferdíti el; értékkárosításra irányzott tényleges hamisítás, okiratkoholás vagy okiratváltoztatás 8 évi rabsággal sújtható; bűnhődik, még pedig a lopásra kiróható büntetés felével, a talált vagyon eltitkolója is stb. A tulajdon sérelmének megbosszúlását célzó büntetési fokozatok kijelölésekor azonban Deákék számos, haladó tartalmú elvet érvényesítettek. Azon túl, hogy e téren is rendet teremtettek az uralkodó összevisszaságban, a tulajdont érintő bűntettekre, mind a korábbi gyakorlathoz, mind az ember személye ellen elkövetett cselekmények megtorlásához viszonyítva, aránylag enyhébb mértékű büntetéseket irányoztak elő. Ugyanakkor a rabság idejének megszabásánál terhelő tényezőként vették számba, ha a tettet folyamatosan, vagy egyidejűleg több ember sérelmére követték el; ezért 10 évet is engedtek mérni például arra, akinél a csődbíróság hamis bukást fedezett fel. A közületi és az állami tulajdont, illetőleg a hozzájuk kapcsolódó gazdasági érdekeket fokozottabb védelemben óhajtották részesíteni, mint a magánosok tulajdonát; ezért minősítették súlyosbító körülménynek, ha a tolvaj közintézetből lopott, a sikkasztó közhatósági vagyont károsított, és ezért javasolták a pénz, az értékpapírok és részvények hamisítását aránylag szigorúan — a papírpénzét 10, az ércpénzét 12 évi rabsággal — büntetni. Elaborátumuk szerint az anyagi jellegű bűncselekménynél súlyosbítóan esett beszámítás alá, ha a tettes valamiféle bizalommal élt vissza; ezért javasoltak az általánosnál nagyobb büntetést a lakótársát meglopó cselédre, vagy arra a vendéglősre, aki vendégét tolvajlással