Varga János: Deák Ferenc és az első magyar polgári büntetőrendszer tervezete - Zalai Gyűjtemény 15. (Zalaegerszeg, 1980)

7. A bűnök-büntetések kodifikálása Deák alválasztmányában és módosítása a plénumon

test más csábította, illetőleg a sértett ingerelte a cselekvésre, vagy pedig olyasvalaki parancsolta néki az elkövetést, akinek engedelmességgel tartozik; ha a bűnös — noha csak tőle függött — kisebb haszonnal, illetőleg kárral is beérte; ha társait a nagyobb bűntől vagy kegyetlenségtől tartóztatni akarta; ha a cselekményt annak felfedezése előtt önként jelentette; ha a kárt az eljárás kezdetéig megtérítette; ha ki nem derült tett elkövetése után öt éven át feddhetetlenül viselkedett és a kárért a lehetőségig kárpótlást adott; végül: ha a cselekmény idején borgőzös állapota miatt nem volt teljesen eszméletén, de csupán akkor, ha önszándékán kívül részegedett le, mert ha szokásból vagy önmaga bátorítása végett ivott, az ittasság kiiktatandó a mentőkörülmények közül. A tettesnek — aki letöltendő fogsága helyére csak az ítélet után szállítható — büntetésénél tekintetbe kell venni a vizsgálati fogságot és azt, ha esetleg a sértettek önhatalmúlag, törvénytelen megtorlással vettek rajta elégtételt. Több büntetendő tett esetén a legsúlyosabban büntetendőre mérhető büntetés nagysága a többiekére kiróhatóénak kétharmadával növekedik, a legsúlyosabbnak kétszeresét azonban nem lépheti túl. A visszaeső bűnös egy sereg bűnféleség esetében a bűnre rendelt büntetés kétszeresével is sújtható, ha az a 24 évi rabságot nem haladja meg, sőt visszaeső gyújtogató élethosszig tartó fogságra is ítélhető. A felderítetlen tettes cselekménye, ha időközben semmi mást nem követett el, a kárt pedig a lehetőségig térítette, hivatalból üldözendő tettek esetében életfogytiglannal járó bűnöknél 20, másoknál 10, néhány jelentéktelen cselekmény esetében egy év után, a magánkeresettel indított bűnöknél 2 esztendő, a kisebbeknél 6 hó alatt elévül, és utána nem büntethető. A kegyelmezés, mint felségjog, megmarad ugyan, de korlátozottan: a büntetés egészének elengedésére vagy az eljárás megszüntetésére csak kivételesen ritka esetekben alkalmazható; megkezdett per általában nem hagyatható vele abba, és egyébként is csupán a végítélet után is úgy élhet e jogával az uralkodó, hogy a büntetés időtartamát felére, életfogytignál 12 évre szállítja le, hivatalvesztés vagy hivataleltiltás ügyében azonban nem adhat kegyelmet. A kegyelmezési felségjog tehát, amelyet addig bármely büntetés teljes törlésével érvényesíthetett az uralkodó, és amellyel rendszerint nem közpolgár ügyében élt, inkább egyfajta amnesztiajoggá módosult. Kettős törekvés húzódott Deákék e javaslata mögött: egyrészt a király részesedésének csökkentése a büntetőhatalomban, amelyet az ellenzék nemzeti jognak tartott, másrészt annak a lehetőségnek a szűkítése, hogy a hatalmas és gazdag bűnös az egyazon bűnért egyazon büntetés elvének sérelmével az uralkodói kegyelem révén kibújhasson a reá mért büntetés egésze alól. Ezek után részletezte az elaborátum azokat a cselekményeket, amelyek bűntetteknek tekintendők. Több tucat bűncsoportot szedett lajstromba, de köztük egész sornak számos tagját, illetőleg alváltozatát különböztette meg, és végeredményben többszázféle cselekményre javasolt büntetést. Mindegyiknél megjelölte, hogy hivatalból üldözendő-e és mikor, vagy csak magánpanaszra indítható-e eljárás megtorlásáért. Megszabta a miattuk kiróható legmagasabb büntetést, mégpedig egyfelől attól függően, hogy csupán megkezdett vagy be is fejezett bűntényről van-e szó, másfelől aszerint csökkenő arányban, hogy szándékos és előre megfontolt, illetőleg felindulásból elkövetett, vagy vétkes vigyázatlanságból származott tettről, tettkísérletről kell-e ítéletet mondani. A