Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

III.A kelta temető • értékelése

tokát, amelyek sertés, vagy tyúk részei (néhány esetben teljes tyúkcsontváz) voltak. A halottnak adott ételmelléklet általános szokás volt. A csontvázas síroknál éppúgy találkozunk ezekkel, mint a hamvasztásos síroknál.

122 3. összefoglalás. A magyarszerdahelyi kelta temető leletanyagának elemzése után megállapíthatjuk, hogy a temetőt az egész LT—C periódus idején használták. A legkorábbi sírt a periódus elejére kell kelteznünk (30. sír), míg a legfiatalabb sírokat (12, 13, 15. sírok) a LT—C

2 periódusra, talán annak végére datálhatjuk (17. kép). A legtöbb sír esetében csak egy nagyon tág időszakot tudtunk meghatározni, ezért a 17. képen, a LT—C középvonalában elhelyezkedő sírok kronológiáját nem szabad abszolút időnek tekinteni. A leletanyag a Kárpát-medence általános, „uniformizált" képébe illik bele. Nem találunk még egyelőre olyan specials formát, leletet (kivételek ez alól talán az övláncok), amely csak erre a területre lenne jellemző. Egyedül a szórthamvas ritus túlsúlya mutathatna helyi jellegzetességet, amennyiben több, hasonló temetővel rendelkeznénk. S. Gabrovec a szlovéniai kelta leletanyag vizsgálata után azért tudott csoportokat elkülöníteni és törzseket meghatározni, mert azon a területen a továbbélő koravaskori népesség leletanyaga még a késővaskor idején is nagyon markánsan jelentkezett.

123 A kutatás jelenlegi állása alapján nem tudjuk meghatározni a magyarszerdahelyi kelta temető törzsi hovatartozását. Ennek eldöntésére nagyon sok, hitelesen feltárt temetőre, telepre lenne szükség. A magyarszerdahelyi temető leletanyaga alapján olyan közösségre kell gondolnunk, amelyik a második kelta hullámmal (LT—C eleje) érkezett területünkre és megközelítőleg 150 évig használta a temetőt. A temetőből hiteles feltárás során csak egy harcos sírja került elő, de a korábbi szórványok azt jelzik, hogy az egykori homokbánya centrumában —• ez nagyjából a temető központja lehetett — több fegyvermellékletes sír feküdhetett. A fegyveres sírok leletanyaga inkább a periódus elejére keltezhető, így feltételezhetjük, hogy a temetőt használó közösség a területen történő letelepedésekor több harcossal jelent meg és az idők folyamán fokozatosan elszegényedett. A temetkezési szokások értékelésénél négy, területileg egymástól elkülönülő sírcsoportot különböztettünk meg (15. kép). A leletanyag keltezése után megállapíthatjuk, hogy ez csak területi elkülönülést jelent. Egy sírcsoporton belül korábbi és fiatalabb időszakra datálható sírokat találunk. Ebből arra következtethetünk, hogy a sírcsoportok nem mások, mint a közösségen (nemzetség?) belüli kisebb egység, a kiscsaládok temetkezési helyei. A család tagjai generációkon keresztül megőrizhették a családban szokásossá vált hamvasztási (pl. az edényeket is a máglyára rakták) és eltemetési módot.

124 m Benadik, 476. — Petres, 241/19). — Hunyady 1944, 152. 123 Gabrovec, 33—106. 12/1 Ez nem meglepő, hisz' a Rezi—Rezicseri temetőben gyakori kőpakolásos temetkezési mód kb. 250 évig tartotta magát. ti 4