Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)

III.A kelta temető • értékelése

jellemző korongos korall-berakást és külön a fibula kengyelének és lábvégének kiképzését, akkor analógiáikat is más-más, időben is eltérő fibulákon találjuk meg. Fibulánk korall-berakásának vésett díszítését a münsingeni temető 130. sírjának 2 bronzfibuláján láthatjuk viszont

36 és hasonló került felszínre e temető 81. sírjából is.

37 Ezeknek a fibuláknak kengyele teljesen más kiképzésű, mint a magyarszerdahelyi példányunké. Az említett két münsingeni sír a Münsingen L/P (Münsingen Ic Late) horizontba tartozik. Több hasonló, de már nem azonos vésetű korall-berakásos, korongos fibula ismert még a münsingeni temetőből, korábbi és későbbi példányok is szerepelnek ezek között, mint az analógiaként felsorolt két sír fibulái.

38 A Chotin-i (Szlovákia) temető legkorábbi részébe (LT—B2) tartozik az a bronzfibula, amelynek lábát a magyarszerdahelyivel azonos vésett díszítés borítja, azonban a fibula kengyelén is van egy korongos korall-berakás. Két szlovákiai lelőhelyű darabon kívül legjobb analógiáit ugyancsak Münsingenből (Münsingen L/P, Münsingen Ic Late horizont) említi P. Ratimorska.

39 A fibulánk kengyele rövid és magas ívű, a temetőn belüli, vasból készült párját ugyancsak a 8. sír szolgáltatta (IX. t. 8/2., LIV. t. 71). Mind a korongos bronzfibula mind a vasfibula kengyele nemcsak formájukban egyeznek, de mindkettő kengyelét ugyanaz a vésett, körbefutó árkolás díszíti. Hunyady I. az ilyen formájú fibulákat a LT—B/C átmeneti fibulák között sorolja fel, a b. alapcsoportban, mint a LT—B sémájú gomboslábú típust. Az alcsoportba tartozó fibulákra jellemző még, hogy nagyobb gombjukat sokszor trombita, vagy halhólyag mustrával díszítették. Az alcsoportot Hunyady I. a LT—Ci-re keltezi/'

0 Összefoglalva a 8. sír korongos bronzfibula jávai kapcsolatban jelzett adatokat, megállapíthatjuk, hogy a korall-berakás vésett díszítése és egyáltalán a korongos lábdíszítés korábbi (LT—B2/C1) mintákon alapul, a kengyel formája és kiképzése viszont egyértelműen fiatalabb (LT—

Ci) időszakra utal. Ezt úgy magyarázhatjuk, hogy a korall-berakás díszítése tradícióként folytatódik a LT—

Ci periódus idején. Felvetődhet a kérdés, hogy a tradíció folytatói a nyugati kelta területen működnek tovább (tehát kereskedelem révén jut el hozzánk), vagy a LT—C idején a keleti terület is átveszi ezt a díszítésmódot (tehát csak kulturális hatás), vagy a LT—C elején a Kárpát-medencébe érkező újabb kelta csoportok hozzák magukkal a díszítés ismeretét nyugatról? Véleményünk szerint az utóbbi a lehetséges. W. Krämer a Nebringenben előkerült korongos nyakpereceket (Scheibenhalsringe) a münsingeni típusú korongos fibulákkal hozza kapcsolatba, közös műhelyt tételezve fel. Megjegyzi, hogy a korongos nyakperecek magyarországi előfordulását kisebb-nagyobb Hodson, Pl.53.549,550. — A fibulánk csupán a münsingeni típus utánérzése, valójában a kötött lábú fibulákhoz tartozik. :í7 Hodson, Pl.38.520. •^Hodson, Pl.45.495—498; Pl.65.390. A 149. sír a Münsingen Q/T. (Münsingen Ic/II horizont) horizontba tartozik. 39 Ratimorska, 87, Tat'. III. 2. Rajzán nem jelölték az összes vésett díszt. A fibula fényképén viszont nagyon jól látszanak a magyarszerdahelyi fibula korall-berakásával egyező vésett díszítések (in: Űj kelta leletek Délnyugat-Szlovákia területén. Komárno 1972. Kiállítási katalógus.) 40 Hunyady 1942, XX. t. 5., XIX. t. 15. — Hunyady 1944, 75—76.