Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
III.A kelta temető • értékelése
egymástól ezek a temetkezési szokások? 30 Patay P. a Mátraszöllősön feltárt késővaskori temető elemzésekor arra a következtetésre jutott, hogy Északkelet-Magyarországon egy olyan késővaskori népcsoport élt az i. e. Il/I. század fordulója körüli időszakban, amely szinte kizárólag szórthamvas temetkezést használt. Ezek a hamvasztásos temetők nemcsak időben, de területileg is körülhatárolhatók. Megjegyzi még, hogy sem a Dunántúlról, sem az Alföldről nem kerültek felszínre hasonló temetők. Lehetségesnek tartja, hogy az Ipoly és Sajó között elhelyezkedő területen levő népcsoport a Cotini törzzsel azonos. 31 A magyarszerdahelyi temetőben, mint említettük, 9:1 arányban a szórthamvas temetkezés van túlsúlyban. Reziben 59 szórthamvas sírral szemben csupán 5 csontvázas sírt tártunk fel, 32 míg Miklósfán a feltárt 10 sírból 9 biztosan szórthamvas ritusú volt. 33 Sajnos, a mai Zala megye területéről csupán ez a három nagyobb sírszámú temető ismert és nem jobb a helyzet a Kárpátmedence más területein sem. Ahhoz, hogy összehasonlíthassuk az egyes területek temetkezési szokásait, sokkal több hitelesen feltárt temetőre lenne szükség. A szórványosan előkerült egy, vagy csupán néhány sírós temetőrészek alapján viszont hamis kép bontakozna ki előttünk, hisz lehetséges, hogy a szórványos sírok temetkezési módja egyáltalán nem jellemző az egész temetőre. Ezek figyelembevételével nagyon óvatosan kell fogalmaznunk, amikor meg akarjuk határozni Délnyugat-Dunántúl késővaskorára jellemző temetkezési szokást. Az említett három nagyobb sírszámú zalai temető alapján a LT—C periódus idején a szórthamvas temetkezési szokás uralkodhatott ezen a területen, így, ha egyelőre nagyon halványan is de kibontakozik előttünk egy terület, amelynek temetkezési szokása hasonló Északkelet-Magyarországéhoz és elüt a közvetlen környezetétől. (Lásd pl. a Fejér megyei temetőket). A sírforma, a mellékletek és az étel sírbahelyezésének módja annyira általános, 34 hogy nincs értelme a kérdést bővebben kifejteni. Amit ezzel kapcsolatban újat mondhatunk, azt már említettük korábban, (a kalcinált csontszilánkokat textilbe csavarva helyezték a sírba). A fegyverek összehajlítgatásának szokása ugyancsak általános, amelyet úgy magyaráznak, hogy ez a szokás a tulajdon egyéni jellegét fejezheti ki (,,a többé nem használhatóságot"), de ugyanakkor a visszajáró halottól való félelmet is. 35 A 30. sír kardját találtuk összehajlított állapotban. 2. A leletanyag értékelése a) Fibulák A kelta temető legszebb és talán legérdekesebb fibulája a 8. sírból került elő (IX. t. 8/1., LIII. t. 9.). Ha külön vizsgáljuk a münsingeni típusú fibulákra 30 Hunyady 1944, 151. 31 Patay, 355—357. 32 A szerző közöletlen ásatása. 33 Horváth L., Kelta temető leletmentése Miklósfán. Zalai Gyűjt. 6/1976/5—18. — Horváth L., Ujabb kelta sírok Miklósfán. Zalai Gyűjt. 8/1978/3—10. 34 Hunyady 1944, 152. — Patay, 353. — Benadik, 474, 476. — Petres, 141/19/. ^Petres, 141/19/.
