Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
III.A kelta temető • értékelése
tőben ugyancsak tártak fel korai szórthamvasztásos sírokat. 21 Jelen tanulmányunkban nem szándékozunk kitérni a késő vaskori hamvasztásos sírok eredetének kérdésére, 22 csupán azt szeretnénk jelezni, hogy a hamvasztásos rítussal kétségtelenül már a LT—B idején számolnunk kell. A halott elhamvasztásának szokása a LT—C idején terjed el, de ez az elterjedés a különböző területeken különböző erősséggel jelentkezik. A Délnyugat-szlovákiai temetőkben a hamvasztásos és csontvázas sírok aránya l:5, 2n vagy néhol ennél is kevesebb a hamvasztásos sírok száma. 24 A Piscolt-i temetőben (Románia) 41 csontvázas sírral szemben 43 szórthamvas és 10 urnasír került feltárásra. 25 A Duna és Száva összefolyásánál levő területen, amely a szkordiszkuszok szállásterülete volt, a korai (itt LT—C) időszak birituális temetkezései után a bennszülöttek hatására és a környező területek kultúráival történő érintkezés után a hamvasztás szokása lépett előtérbe. 20 A szlovéniai késővaskori csoportok közül a Mokronog-csoport a kimondottan kelta eredetű. Addig, míg a többi, erősen koravaskori jellegű csoport (Vinica-, Idrija- Smarjeta-csoport) folytatja a megelőző korszak temetkezési szokását, a Mokronog-csoport területén újszerűen jelentkezik a halott elhamvasztásának szokása. 27 A Po-vidéki kelták először csak csontvázasán temetkeztek, a LT—C periódus végén terjed el a hamvasztás szokása. A kelták lakta területen a fegyveres sírok szinte kivétel nélkül hamvasztásosak, míg a női és gyermek sírok csontvázasak. 28 A Fejér megyei késővaskori temetkezésekben az arány a csontvázas sírok javára változik, bár az urnatemetkezés továbbra is megfigyelhető. Ezen a területen a csontvázas és hamvasztásos sírok aránya 11:8. öt olyan temetőt említ Petres É., ahol a temetkezés birituális és a csontvázas és hamvasztásos sírok viszonya változó előjelű: Káloz-Nagyhörcsökön 4:1 arány a csontvázas sírok javára; Mór-Vajalpusztán 2:1 arányban az urnatemetkezés van túlsúlyban. Az egyik birituális temetőben (Sárbogárd-Szecsődi homokos) csontvázas és urnasíros temetkezés mellett egy szórthamvas sír is került feltárásra. 29 A fent vázolt példák a késővaskori temetkezési szokások nagyon tarka képét vetítik elénk, összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a LT—C periódus idején csaknem mindenütt elterjed a hamvasztás szokása (szórthamvas, vagy urnasír formájában), viszont a különböző területeken hol kizárólagosan, hol döntő többségben, vagy csak szórványosan fordul elő. A kutatás már korábban is felvetette, hogy eredetükben, ethnikai összetételükben nem különböznek-e 21 B. Kutzián I., Some new early La Téne finds in the northern Danube Basin, in: The Celts in Central Europe. Székesfehérvár, 1974. 36. 22 Ezt a kérdést „A Rezi—Rezicseri kelta temető relatív és abszolút kronológiája" készülő tanulmányunkban szeretnénk tisztázni. ^Benadik 1971, 474. 24 Ratimorská 1974, 85. Chotinban 43 csontvázas sírt és csak 4 szórthamvas sírt találtak. -'Németi 1974, 187. 2,i J. Todorovic, Die Ethnogenese der Skordisker. in : The Celts in Central Europe. Székesfehérvár 1974. 217. — Majnaric—Pandzic, 70. 27 Gabrovec, 46—47. — Güstin, 81. 28 R. de Marinis, The La Téne culture of the Cisalpine Gauls, in: Keltske Studije. Brezice 1977. 34. 29 Petres, 139/17/
