Horváth László: A magyarszerdahelyi kelta és római temető - Zalai Gyűjtemény 14. (Zalaegerszeg, 1979)
III.A kelta temető • értékelése
mondottunk. Amennyiben a 22. sírt kis halom jelölte, úgy a későbbi hamvasztóhely — a megfigyelt rétegviszonyok szerint — csak a halom kis fokú megbolygatásával keletkezhetett. Mivel a kelta temetőt aránylag nem hoszszú ideig használhatták, arra kell gondolnunk, hogy a korábbi 22. sírhoz tartozó család másik halottjának hamvasztása a sírcsoporton belül történhetett. Ez nem jelenthette a korábbi sír meggyalázását, inkább az együvétartozás dominálhatott. Mivel a temetőn belül csak egy hamvasztó helyet ismerünk, fel kell tételeznünk, hogy a többi hamvasztó helyet a temető határain kívül létesítették (Lásd pl. a „B" hamvasztóhelyet). Ha térképre vetítjük a kelta sírokat temetkezési módjuk alapján, akkor négy körülhatárolható sírcsoport bontakozik ki előttünk (15. kép). A térképen jelölt I. sírcsoportba azok a sírok tartoznak, amelyeknél jellemző, hogy a sírokban edénymellékleteket találunk és a kalcinált csontszilánkokat gondosan, kis kupacba rakták, (2., 14., 22., 30., 32., 35. sírok). A II. sírcsoportra ugyanez jellemző, de területileg elkülönül az előző sírcsoporttól (7., 10., 11., 13., 17., 18., 19. sírok). A III. sírcsoportba a gondosabb elrendezés nélküli, szórthamvas sírok tartoznak, amelyeknél edénymellékleteket nem találtunk a sírokban, (4., 8., 12., 15., 21., 24., 26., 27., 28. sírok). A IV. csoportot a csontvázas sírok képezik (5., 6., 9. sírok). A 31., 37., 52. sírok — amelyek rítusukban a III. csoporthoz tartoznának — területileg nagyon szétszórtak. A sírcsoportok értékelését, magyarázatát az összefoglaló részben adjuk közre, miután a leletek kronológiai helyzetét tisztáztuk. A kelták eredeti temetkezési szokása a csontvázas temetkezés volt, viszont már a korai periódus idején (LT—B), megjelennek a hamvasztásos sírok is. P. Reinecke ezt azzal magyarázza, hogy a Hallstatt kultúra különböző területein szokásos hamvasztás a La Téne időszakban is folytatódik. 1 ' 1 Hunyady I. is arra a véleményre jut, hogy a Kárpát-medence La Téne korának népei már a LT—B periódus végén használják a hamvasztásos temetkezést, de nagyobb számban a LT—C idején jelennek meg. Ettől kezdve az egész késő vaskoron át a csontvázas temetkezéssel együtt szerepelnek. A Kárpát-medencétől nyugatra ugyancsak a LT—C alatt lépnek fel a hamvasztásos sírok. 15 Az Au a. Leithagebirge (Kleine Hutweide)-i korai kelta temető sírjainak nagy része hamvasztásos 10 és ezt az illir hatással magyarázzák. 17 Mások a hamvasztásos sírok feltűnését germán hatásnak tulajdonítják. 18 A fenti ausztriai temetővel szoros rokonságot mutató Rezi—rezicseri temető néhány LT—B periódusra keltezhető sírja ugyancsak szórthamvasztásos volt, 19 míg a Sopron—bé>csidombi temető néhány korai sírja szintén. 20 A Pilismarót—basaharci teme14 P. Reinecke, Mainzer Zeitschrift 8—9,1913—1914 111 sk. — Müller— Karpe, Car rinthia 1,141,1951/594 sk. 15 Hunyady 1944, 151. — F. Fischer, Alte und neue Funde der Laténe—Periode aus Württemberg. Fundberichte aus Schwaben. Neue Folge 18 1/1967/99—100. Liste 5. (LT—C sírok). 10 S. Nebehay, Das Leténezeitliche Gräberfeld von der Klein Hutweide bei Au am Leithagebirge. Arch. Austr. Beiheft 11/1973 1—80. 17 Pittioni 1954, 718—719. 18 Pittioni 1954, 719. — Hunyady 1944, 151. 19 A szerző közületien ásatása. 20 Paur L, A soproni „Bécsi domb" vaskori temetője. AÉ 6/1886/101, 106, V. t. 1. és VI. t. 1.
