Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

III.Dalairól

vegyes osztályú magyar, valamint három orosz nyelvű éneket tartalmaz a kötet. A kötött szerkezetű magyar dalai közt 120 a tiszta népdal, 249 az átmeneti, nem tiszta népdal, és 137 a műdalok száma. E kiemelés is jelzi, hogy dallamkészlete nem népdaltár. Népzenei szempontból nem valami kecsegtető adatok ezek, de ez a valóság. Együtt él a fiatal az öreggel, a szép régi népdal a romlott variánsokkal, a műdal népies formája a kupiéval vagy az orosz dallal. Együtt él, akárcsak az ország nagy részén a magyarságnál vagy a nemzetiségeknél. Kerestem kedvelt dalait, s ilyen választ kaptam: nëm igen van ollan. Énekli, ami eszébe jut. Változnak az embërné ezëk is, jegyezte meg. Az utóbbi időben többet énekelt dalai a következők: Magyarország szép helën van (144. dal), Nëm én lettem hűtlen hozzád (584. dal), Az útszéli kokërësztnél (588. dal) kezdetűek. Templomi ének kevés maradt meg emlékezetében függetlenül attól, hogy fiatal korában rendszeres templomba járó volt. A pásztorok, kanászok, cigányok dalait pedig nem szívesen énekelte. HOGYAN ÉNEKEL? Egyéniségéből adódóan. Nincs szereplési vágya, nem akarja megmutatni, hogy mennyit tud, mennyi nótát ismer, de ha kérik, szívesen dalol. Ilyenkor is szinte magának énekel. Néha nagyobbra nyílik szempillája, ráncolódik a homloka, érzi, amit énekel, de kevéssé ül ki rajta. Nincs erős hangja, s ami van, azt sem adja ki. Egyéni hangja kicsit fátyolos, levegős. A dalokat nem játssza el, nem pózol, nem mutogat. Az egy—két sikamlósabb szövegű dalánál sem emeli fel a hangsúlyt, nem törekszik arra, hogy jót nevessünk. Az ital azonban egy kicsit felbátorítja, de akkor sem lesz hivalkodó, önmagát mutogató. Többször előfordult, hogy a dalok kiválogatásánál csak egy-egy szóval adott választ: ismerem, nem ismerem, hallottam, igen, nem, és nem kezdett clalolásba, nem kapcsolódott az én énekemhez sem, de ha egy kevéske bort ivott, sokszor szinte kérés nélkül is nótára gyújtott. Sőt nem egyszer ő kérdezett, hogy ezt meg ezt a nótát ismerem-e? MIÉRT ÉNEKEL? Hozzátartozik a dal az emberhö, mint a nadrágho a főt — mondta. Lakodalomban, disznótoron, templomban az alkalom, a helyzet úgy kívánja, hogy dalolni kell, de van. mikor kérik egyik-másik dalát, mások is meg akarják tanulni. Van, amikor időtöltésből dalol, például házimunkáknál, vagy a mezőn, ha egyedül dolgozik, vagy a fogság idejére emlékszik vissza, mikor gyakran könnyített a szíven a búfelejtő dal. Sokszor meg csak azért énekel, mert a kedve így tartja. Disznótoron, lakodalomban elénekclgetett, de szívesen kezdett olyan nótákba, amiket mások is tudtak. így viszont feledésbe ment sok dala. Ha egyegy a régiek közül előkerült, s kérték, hogy tanítsa meg rá, szívesen tette, de