Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

verek általában tegeztek egymást, de volt olyan család, ahol nagy korkülönbség volt a testvérek között, itt a fiatalok magázták az idősebbeket, A fiútestvérek egy házhoz került feleségei sem tegeződtek minden háznál. Nálunk is a Laci felesége magázta a feleségemet, a feleségem is magázta a Lacit is mëg a feleségét is. Butaság vót. Sok háznál, ahol nagy korkülönbség volt a házastársak között, magázták, régebben kendezték egymást. Olyanról is beszéltek, hogy az asszony magázta férjét, de a férj tegezte az asszonyt. Arru nëm hallottam, hogy gyerek is tëgëztë vóna szüleit. A gyerekek is, lányok, legények is szerbusz-szál köszöntek egymásnak. A gyerekek általába nëm köszöntötték egymást, ha talákoztak, csak beszégetésbe kezdtek. Egy tíz év körüli gyermek dicsértessék a Jézus Krisztus köszönéssel üdvözölte a húsz év körüli fiatalt vagy felnőttet. így követelték meg otthon is meg az iskolában is. A legkritikusabb időszakot a tizennégy év körüliek élték át köszönés vonatkozásában is. A dicsértesséket gyerekesnek találták, jó napot köszönést meg a felnőttek nem fogadták el tőlük. Ëdd mëg, ha jó — szóltak rájuk nemegyszer. Szegények illenko csak aszonták: csërtessék, mëg ëk kis morgás. Eltelt pár év is, míg elfogadták tőlük a jó napot köszönést. A család tagjai reggel az első találkozásnál nem köszöntek egymásnak, csak beszélgetni kezdtek így: Ollan rosszu aluttam; no, máma is jó idő lësz; akko hozzáláthatunk a munkáho . .. Szép szokás falun, hogy köszöntik, megszólítják egymást az emberek. Köszönés után gyakori kérdés: Hogy vagy? Hernyéken erre ilyen választ kapunk: Hát inkább! Vagyis kitérnek a válasz elől, gondolván, nem az a fontos, én hogy vagyok, hanem te mondd meg, hogy vagy. Gyerekek, felnőttek keresztnevükön vagy csúf nevükön szólítják egymást. A Szili családra nem ragadt csúfnév. Sokszor lehet hallani viszont ilyen megszólítást: nénnyë, báttya, ángya, keresztanyám, komám, sógorom, papa, mama, nyanya, aptyok. Nálunk a mama Ferkónak szállította a papáit, a papa mëg Máriának a mamát. A lestvéreim. ídesapám-, idesanyámnak szóllitották a szüleimet. A parolázás gyermekkori illendőség közé tartozott. Abból állt, hogyha rokon jött látogatóba, a gyerekekkel is kezet fogott, és ilyenkor a gyerek megcsókolta a rokon keze fejét. Sokszor figyelmeztették a gyereket, hogy parolázza lë a kërësztanyadde! A figyelmes gyerek a rokon bejövetelekor egyszerre odafurakodott: No, parolázzunk! Tartsa a kezét! Belecsapott a rokon tenyerébe, megcsókolta a kézfejét, és a rokontól is, szülőktől is dicséretet kapott a gyerek. HIT, IMA, VALLÁS Hernyék tiszta katolikus község, de sosem tartozott a fára vallásos községei közé. (A fára az egyazon plébániához tartozó községek összefoglaló neve.) Templomuk nem volt, a rossz út és a távolság miatt ritkán jutottak el templomba. A vallásunkat tartottuk, de illen-ollan problémává emaradt a misére járás. A század elején pedig szigorúan fogták az édesanyák gyerekeiket, és