Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

megkövetelték a templombajárást. Az iskolában is kérdőre vonták azokat, akik nem voltak templomban. A pákai farához tartozott a község, de rossz időben a közelebbit, Novát választották. Jelesebb ünnepeken megteltek a templomok. Pákának is nagy volt a farája, és a nagy napokon mindenki szakított időt a templombaj árasra. A pákai templom előtt minden községnek megvolt a maga gyülekezési helye. Emlékszem, legénkoromba még húztak is a más községbéliek, hom má mëgént kevessen vannak a hërnyéki kupacba. Nova az erdőn keresztül öt, Páka a csömödéri Miseuton és a réten keresztül úgy hat kilométer, Lenti meg nyolc kilométer postautnak. Pákára csak jó időben, a másik két helyre — mivel kövesutja van — máskor is el-eljártak. Tekintettel arra, hogy — mint már említettem — templom nincs a faluban, az asszonyok néhány templomhoz kötődő szokást a saját körülményeikre alkalmazva tartottak meg. A májusi litániákat szombat esténként a temetőben, szoros munkaidőben pedig vasárnap délután tartották. Ilyen szokás még a galériába járás is. (Másutt galilleázás). Húsvét vasárnap reggel öt óra tájban az asszonyok az egyik háznál gyülekeztek, és a falut végigénekelve a temetőbe mentek. Ott imádkoztak egyet, és a falut megkerülve a Küső-düllőnek, a kereszt felé mentek. Ott megint imádkoztak, és visszamentek a kiindulóhelyre, ahonnét feloszlott az asszonynép. Csak húsvéti énekeket énekeltek. Most is tartják ezt a szokást, de a temetőbe nem mennek ki, csak az egyik háznál imádkoznak, énekelnek, utána meg hazamennek. Erősen egyházi jelleget öltött a mindenszentek napi gyertyaégetés. Este szinte az egész falu kiment a temetőbe, mindenki gyertyát vitt a saját halottja sírjához, meggyújtotta, imádkoztak egyet, utána a temető egyik helyén összegyűltek, közösen imádkoztak, templomi énekeket énekeltek, és gyönyörködtek a szépen rendbehozott, felkoszorúzott, s a gyertyáktól megvilágított temetőben. Ha halott van a faluban, az asszonyok esténként összegyűlnek a halottas háznál, és a halott koporsója körül imádkoznak, énekelnek. A halottat a család tagjai, meg majdnem mindig ugyanazok a szentes asszonyok virrasztják a faluban. Temetéskor a papnak a tanító segített énekelni. A sirató kapcsán mesélték el a következő két történetet. Az egyik asszony az apja temetésekor nagy csetepatét csinát: Még a jussodat së élvezhetted, má meghatói, meg ilyeneket kiabált — mondták. A másik asszony meg az anyja temetésekor verte a koporsó oldalát, és mindenfélét kiabált. A pap is figyelmeztette, hogy ne csináljon ilyent. Tréfás sirató éneket Jancsi bácsi is ismer (34. dal). A halotti tort otthon tartották, melyen a közeli rokonok, a sírásók, vivők vettek részt. Itt nem nótáztak. Búcsújáró helyekre is rendszeresen eljártak páran a községből. A kíváncsiság vütt oda, mondta az egyik asszony, Jancsi bácsi még gyerekkorában volt egyszer Búcsúszentlászlón a búcsúsokkal. Gyalog mentek és jöttek. Hogy mit látott, mi volt érdekes, arra kevésbé emlékszik, de arra igen, hogy jól elfáradt. A mama többször is volt búcsús helyeken. Határjárás, búzaszentelés nem volt Hernyéken. A század elején napjában többször imádkoztak. Jancsi bácsi 1974-ben már csak a miatyánkra, üdvözlégyre, az esti imára, valamint a déli asztali áldásra emlékezett vissza. A mama mind tudta az imákat. A reggeli és esti ima: Fejér Rózsa, Mária, engëm Jézus talál mëg. Szent lelkibe megszeretett, szent