Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

13. Fenyofacsapolás Gyantásoknak is csúfolják a hernyékieket, mivel sokan vittek a faluból más falvakba, városokba gyantásfát. zsíros fát. 1946-ban kezdtek fenyőfát csapolni a községben. Több családnak adott, s ma is ad mellékjövedelmet vagy kenyérkeresetet. Még az esküvőmön is evvel tréfáltak mëg a zebëckeiek. Ëgy gyantáros csomót adtak át. Szenvedélyből meg a szegényes élelem kiegészítésére sokan vadásztak, rabsickodtak a faluban. Az erdő azon részein, ahol gyakrabban jártak nyulak, őzek, szarvasok, fiatal fákat húztak le, és kabakvőgyi dróttal hurkot, csapdát készítettek. Még az ötvenes években is sok vadat ejtettek el így. Több háznál volt cseléd a faluban, részben helyből, részben más faluból. A hernyékiek megbecsülték a házuknál segédkező cselédeket. Egyidőben keltek, feküdtek, együtt dolgoztak, egy asztalnál ebédeltek. Megjárt nekik minden, mint a családtagoknak — mondták. Jártak idë horvátok arató és cséplő munkára, szlovák üvegesek, szerb, horvát ruhaárusok, tót fazekasok, meszesek, Trencsénböl mëg drótosok. TEGEZŐDÉS, MAGÁZÁS, KÖSZÖNÉS Tizennyolc éven aluli fiatalok mind tegezőviszonyban voltak, letegezték a falubelieket éppúgy, mint a más falusiakat. Tizenkét—tizennégy évesek a tizennyolc éveseket, valamint lányok, legények a rnásfalusiakat magázták. Test-