Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)
II. Szili János élete
készpénz is. Azon mullott, ki hogyan tudta magát forgatni. A papa (Szili Ferenc) jobban gazdákodolt, mint idesapám — mondta Gyula. A szëgénség cseszte a nyomort — mondták. Még a gyufával is takarékoskodtak. Az udvarról, de még a telekről is bejöttek a férfiak a lakásba, és a tűzhelyről kivett parázzsal gyújtották meg a cigarettájukat, pipájukat. LÁNYOKRÓL, LEGÉNYEKRŐL Hernyókén már a gycrcklányokat is munkára fogták, mentek dolgozni a szülőkkel, főként az asszonyokkal. Elsősorban a ház körüli munkákban vettek részt, segítettek a főzésnél, kisebb sütés-főzést bíztak rájuk, ha az asszonyok a mezőre mentek, télen szövésre, fonásra tanították őket, ellesték a mama tudományát. - & Elég korán férjhez mentek, nagy részük már tizennyolc éves kora előtt asszony volt, Hernyókén olyan példa is volt, hogy tizenöt éves korában ment férjhez a lány. de a fiú anyja egy évig nem engedte, hogy a fiatalasszony a férjével aludjon: Hadd erősödjön miig! Olyat is mondtak a faluban, hogy az esküvő másnapján a fiatalasszony a gyerekek közé ment játszani, ott érezte jól magát. A lányokra nagyon vigyáztak a szüleik, főként az anyja. Szigorúan tartották, kordcLZtcik a lányokat. Talán ezzel is magyarázható, hogy fatty úgyerek nagyon elvétve akadt. A környéken viszont vannak olyan községek, ahol majdnem minden évben akadt ilyen. Ha Hernyókén előfordult, az távoli munkán, cselédként szedte föl — mondták. Amelyik lány a húsz évet elkerülte, azt már a szülők is nagyon biztatták, megindult a szerzés és legénfogás. Aki már a huszonötöt is elkerülte, az már lány is maradt. Hallott-e a móringról? Hallottam a móringru, de nálunk nëm alkalmazták. Hiába vót levél, a nincsbü nein lehetett adni. Az otthonmaradt fiú nősülése után nem, csak az osztozkodás után kapott a jussból. Aki nősült, kapott egy ládát. Régen tulipános, később sima, festett ládát, a tízes években a sublót, a húszas években a szekrény-ajándékozás jött divatba. A ládába a fiatal házasok ruhája, s egy-két szőtt ruhaféle került. A húszas években zsákot, dunyhát, vánkost adtak a fiúnak is. Ha állatot kapott, azt beszámították a jussába, a házrészébe. Ha úgy nősült, hogy egyszerre önálló lett — ami nagyon ritkán fordult elő —. akkor kapott állatot, gazdasági felszerelést, segítették a szülők az indulásnál mindenben, de ezt is később beszámították az osztozásnál. A lány staférungot kapott attól függően, milyen módos volt a család. Tehetősebb család egy háromszeles dunyhát, három vánkost, több réklit, egy pár cipőt, három pargëlt alsószoknyát, négy alsó fehérszoknyát, nyolc-kilenc felsőszoknyát, három-négy hárászkendőt, tizenkét lepedőt, tizenkét törülközőt, néhány kenyérszakasztó ruhát, néhány zsákot és egy ponyvát adott a lányának. A rokka, a hárászkendő, nagykendő a lány személyes holmija közé tartozott, ezt nem vették figyelembe a jussnál. Ha messze vidékre vitték férjhez, akkor
