Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

esetleg állatot is adtak. A Rozink is kapott ëgy tehenei, mivel Adorjánba kerűt. Az öregek mëgëggyeztek, hogy a Rozit küfüzetik. A fiúk tizennégy—tizenöt éves kortól a legnehezebb munkákat is elvállalták, minden paraszti munkában részt vettek. A tizennyolc—tizenkilenc éves kortól kezdődött a fiúknál a legénykor. Legényavatás nem volt, de ezidőtájt fogadták a fiatalabbakat maguk közé az idősebb legények. Különösen észre lehetett venni ezt lakodalmi lesőben, utcai játékoknál, bálokon. Ilyen helyeken rákérdeztek a fiatalra: Hány éves vagy? Ha tizennyolc éven alulit mondott — de hazudni sem mertek ám —, hazazavarták, jenéken rugdozták, nincs itt keresni valód — mondták neki. Volt olyan fejlett legényke, hogy már bajszosodott, kedveskedett a legényeknek, őt előbb közibük fogadták. Vasárnap délutánonként együtt játszottak a lányok és legények — itt-iít hármat, ki-be futózást, itt köszörűlik az ollót stb. — egészen az esti harangszóig. Legénybanda nem volt, de voltak olyan házak, helyek, ahova rendszeresen Összejártak a fiatalok beszélgetni, játszani. Vót a Bockókke szëmbe ëgy zsuppos ház, ott szoktunk táncóni. Vót citera, hermonika, mëg illesmi, aztá csak ment a tánc. De a lányok csak világ'gyújtásig lehettek. Ha megszólal a harang, sipirc mind haza. Ha ollan bálszerü vót, akko mëg gyütt velë az anyja is. Télen, amikor jobban ráértek a lányok, elmentek a barátnőkhöz tollat fosztani, fonni, ilyenkor éjfélig is maradhattak. Ide bementek a legények is. aztán ment a móka, a játok, a szórakozás. Katonaság előtt nagyon kevés legény nősült meg. Főként azok nősültek korán, akik rászorultak, ahol nagy szükség volt az asszony munkájára. Párválasztásra sokat oktatták odahaza a legényeket. Jancsi bácsi szerint a nősülésnél ilyen szempontok voltak: Elsődleges, hogy jó dógos legyen, vagyont hozzon, mëg egészséges legyën. A szépség, az nëm számított a magunkfajta embërné. A módosabbak arra vigyáztak, hogy a faluból hozzon feleséget a fiúk — lehetőleg gazdagot —, mert akkor a birtok marad, sőt növekszik. Voltak olyan lányok — általában a félárvák —, kiket pénzben fizettek ki, itt gyorsan lehetett számítani a lakodalomra. A legények az ismerkedés első szakaszában nem egyedül mentek a lányok után, társat hívtak, ha beszélgetni akartak a lánnyal. Ha valakit kettesben láttak lánnyal beszélgetni, arra már rápletykáltak. Kedd, csütörtök és vasárnap volt az a nap. amikor a legény a lányhoz, a lányos házhoz mehetett. Ha már összemelegedtek, akkor megbeszélték, mikor találkozhatnak, mikor érnek rá. Sokat bosszantják a benősült embereket manapság is. Ez régen is szokás volt? Á, dehogy. Nëm vót megkülönböztetés. Ha rendes vót, megbecsűtö magát, ugyanollan családtag vót, mint a többi. AZ ASSZONYOKRÓL A mi vidékünkön jó dógos asszonyok vótak. Minden fejérnép tudta, mi a dóga, aztá csináta.