Horváth Károly: Egy hernyéki parasztember dalkincse - Zalai Gyűjtemény 13. (Zalaegerszeg, 1980)

II. Szili János élete

Szilieknél a pénzt a mama kezelte, gyűjtögette. A családban senkinek sem mondta meg, hol tartja, pedig tudhatta, hogy a család tagjai nem lopják meg. Fűként a szobában dugdosta. A papát sosem érdekelte, mennyi pénzük van, erről a család előtt sosem beszéltek. A papának nehezebben is ment a számolás, mint a mamának. Összerakogatta a tejbii, tojásbu, baromfibu, gabonábu, meg a nagy állatért kapott pénzeket is ő tette el. Ö osztotta aztán be, mikor, kinek, mit fog venni. A férfiak pénzt nem kezeltek, pénzhez ritkán jutottak. Ha a családtagok búcsúra, vásárra mentek, a mama egy-két krajcárt vagy forintot adott nekik egy pohár borra, vásárfiára. A ruhaneműt vásáron vették, boltba ritkán mentek. Az első boltos Szili József volt, aki 1921-ben nyitotta meg üzletét. Ezelőtt Baksa Istvánnak volt házi kimérője, ahol csak némi fűszer, dohány, olaj volt kapható. Ha gyűlt a pénz. előre tervezgették a családban, hogy melyik földet kellene megvenni, hogyan jönnének ki olcsóbban. A túlzott takarékosság miatt azt ették, amit megtermeltek, abból ruházkodtak, amit maguk készítettek, olyan eszközökkel dolgoztak, amit maguk állítottak elő, hogy ne kelljen pénzt kiadniok. A ruhákat addig toldozták-foldozták, hogy később már rá sem lehetett ismerni a ruhadarab eredeti anyagára. Azt tartották az asszonyok, hogy fótte tart a ruha. Már a gyerekeket is a gyűjtögetésre, a takarékosságra szoktatták. Ha búzafejet szedtek, epret, gubacsot gyűjtöttek, és az eladásra került, abból vett nekik az apjuk ruhát, A nagy családban a fiatal házasok sem kezeltek pénzt. Ha hazulról kapott a fiatalasszony, azt eldugta, és alkalomadtán vett gyermekének valami ruhadarabot. Ha napszámba járt, azt az összeget nem kérte el a mama, de máshonnan pénzhez nem juthatott. Katink Űjmajorba ment el egyszë részes aratónak. Két mérő búzát keresett, azon vëtték mëg neki a szekrént. De nem is kellett a pénz a fiataloknak — mondták —, mert csak baj lett volna belőle. Ők sem ruházkodtak jobban, kevésből ki lehetett jönni fiatalnak, öregnek. Elmaradott világ vót a mienk. Az 1910 körüli években jött szokásba, hogyha nem volt megfelelő munka odahaza, a fiatalabb családtagokat — főként a lányokat — útra bocsátották. Sziliek családjából nem, de testvére két lánya elment szógáni, de ez csak arra volt jó, hogy nem otthon ettek, épp hogy magukat fönntartották. A férfiak ebben az időben indultak el Amerikába. A Pap Ferkó aptya, a Gálos testvérek — Albert, János, Jóska —, a Bundics Bálint nekivágtak. A pénz csalogatta őket — mondták. Jobban és többet kerestek, mint idehaza. Mikor hazajöttek, mindenki azt várta, hogy milliomosok is lesznek a faluban, mert elmenetelükkor ebben bíztak. Hogy mit hoztak, azt nëm tudom, de ëggyikën së lehetett nagyon észrevenni utánna, hogy ezëk az amërilzaiak. A Pap Ferkó apja ott hat mëg, a Gálos János és Jóska kint maradtak, az Albert és a Bundics Bcdint hazagyiittek. Mennyi volt idehaza az éves jövedelmük? Azt nëm tudom megmondani, mer változtak a gabonaárak is mëg a marhaárak is. A nagy állat és a gabona eladásán kívül miből volt bevételük? Fillérekbü. Eladták az asszonyok a tojást, a baromfit, valami gyűlt össze vargányából, gyantásfából, eperből, jól jött a fuvar, és az erdei munka utáni