Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)
Hoffmann Tamás agrártörténész, etnográfus csupán fél (!) oldalas kritikája 11 egészében elutasító, — egyben általánosító, nem konkrét. Például szerinte nem vettem figyelembe, hogy a XIX. századi vidéki értelmiség köreiben a romantikus felfogás számos ilyen (!) népi elemekkel átszőtt „mondát" termelt ki, és mondánkban ennek „jellegzetes vezérmotívumai. . . rendre fellelhetők." Ennek ellenére ezekből egyet sem említ. Figyelmét elkerülték munkám azon fejezetei, ahol a monda hitelességével (30—33.), tipikus részeivel és hosszas fejlődésével (a múlt századnál korábbi voltával, a kitalálás-elmélet lehetetlenségével) foglalkozom. (35—37.) Vargyas Lajos folklorista részletes véleményét 12 nehéz röviden összegezni. Kritikája egész munkámat illetően alapvetően pozitív (azt „elismerés és tisztes hely illeti meg alapos monográfiákban eléggé szegény folklórkutatásunkban"), de a „kétes hitelű göcseji Attila-monda" hitelességéről felsorolja az aggályokat. Ezek közé tartozik, hogy vajon a mai változatok „nem a Kőváry-szöveg utólagos, irodalmi hatásából származnak-e? Mindenképpen fennáll azonban a valószínűsége is az egykori Kőváry-íéle monda hitelességének." A horvát Attila-mondák legújabb megismerése után azonban „a göcseji mondát, mint helyi néphagyományt most már sokkal kevésbé lehet kétkedéssel fogadnunk . . . Göcsej is egyik nagy régiség-rejtő peremvidékünk . . ." Vargyas fenti véleményével lényegében egyetértek. Csupán azt jegyzem meg, hogy értékelésében láthatóan befolyásolja őt Kőváry személye és a közlés helye, a „kevert gyűjtemény." Ez — ha nem is a mondára, de Kőváry személyére és gyűjteményére vonatkozóan — világosan kitűnik ballada-kötetéből, ahol Kőváryt a ballada hamisítók, gyűjteményét a hamisítványok között tárgyalja. Bár ebből még nem következik szükségszerűen, hogy Kővárynak mindent, így a mondát is hamisítania kellett, mégis, ha állítása helytálló, úgy az kétségkívül gyengíti Kőváry közlésének a hitelét. Vargyas így ír: 13 „Hasonlóan magában álló darabokat írt össze nem kevésbé felismerhető népietlen gondolkodással és stílussal Kőváry Béla a Göcseji népdalokban. Ezt a gyűjteményt mindig használhatatlannak tartották, újabban mégis egy általa „gyűjtött" és Abafi által közzétett darabját átvették antológiáink (Ortutay 1955 74a és nyomában Leader, 291). Pedig nem lehet kétséges a hamisítás, amikor egy ilyen gyűjtő társtalanul álló balladai cselekményében olyan sorokat találunk, mint: (Itt szemelvényesen idéz a Királyfi baladából, majd:) Végig hasonló „magasságból" fogalmazva. Ha valaki a gondolkodásmód tökéletes különbségét és az erőltetett rímeket nem akarja észrevenni, annak legalább a népi nyelv nem sikerült utánzása, kerékbetörése jelenthetné az utánzó sikertelen erőlködését: „Meg is egyesültek" „azon úton-módon." Ezután, már nem kizárólag Kőváryra (de reá is) értve arról ír, hogy már sok a még nem teljesen fölklorizálódott „alkotás", de azok szélesen elterjedtek. „Viszont ezeket a darabokat, amefyek egy-egy azonos kéztől származó (dallamtalan) gyűjteményben tömegesen kerülnek elénk, és sehol eddig változatukat nem 11 Hoffmann 1959. 12 Vargyas 1961. "Vargyas 1976, II. 795.
