Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Szentmihályi Imre: Népköltészetünk gyűjtője vagy hamisítója volt e Kőváry Béla? (A zalai Attila-monda hitelességéről.)
találták, a nép biztosan soha nem is énekelte." Ez a múlt század „limlomja", amit „ki kell zárnunk a népköltészet egyszerűségében is nemes alkotásai közül." Vargyas Kőváryt és gyűjteményét elítélő véleményét az alábbiak miatt nem fogadhatom el: 1. Véleményét itt egyetlen (Ortutay által átvett) ballada elemzésére alapozza, holott Kőváry gyűjteménye — a 190 egyéb dalszövegen kívül — 24 „balladát" (nem mind az!) tartalmaz. 2. Még erre az egy balladára vonatkozó megállapításai is vitathatók, illetve cáfolhatók. (Külön tárgyalom.), 3. Nem igazolható, hogy ezt a balladát Kőváry gyűjtötte — vagy hamisította — volna. (Külön elemzem.) 4. Nem említi, hogy Kőváry gyűjteményét kik és főként milyen alapon „tartották mindig használhatatlannak." Nem ismerek olyan munkát, mely a gyűjteményt alaposan elemezné. 5. Ha másik kitűnő folkloristánk, Ortutay átvesz valamit Kőváry gyűjteményéből, úgy ez már önmagában is jelzi, hogy a folkloristák véleménye nem egységesen* elutasító Kőváryval és gyűjteményével szemben. Ortutay újabb, Kriza Ildikó válogatásában kiadott ballada kötetében is hozza a balladát. 14 Ortutay — Katona Imre válogatásában megjelent — népdalkötete pedig számos népdalt vesz át Kőváry gyűjteményéből! 15 Ebből úgy tűnik, hogy Vargyas nézete a gyűjtemény használhatatlanságáról nem általános vélemény, hiszen több folklorista is használja — így használhatónak tartja — Kőváry gyűjteményét. Nincs terünk a témánkkal kapcsolatban felmerülő számos kérdés részletes tárgyalására, így célunk csupán a negatív értékelés tarthatatlanságának a kimutatása és — utalva a teljes anyagra — a Kőváry-kérdés felülvizsgálatának a szorgalmazása lehet. ad 2. Királyfi ballada. — a) Nem beszélhetünk „társtalanul álló balladai cselekmény"-ről, hiszen cselekményében a Fehér László („A halálraítélt huga") balladakörhöz kapcsolódik, annak egy archaikus, mesei elemeket tartalmazó változata. 16 — b) Arról sem, hogy balladánk változatát „sehol eddig... nem találták." Változatát éppen Kőváry ismerteti, a gyűjtő nevének közlésével. 17 — c) De a népi nyelv sikertelen utánzásáról, kerékbetöréséről sem. A példaként említett „meg is egyesültek" Göcsejben —, de azon kívül is — jól ismert, és szövegünkben teljesen helyénvaló népi kifejezés. 10 — Ezzel szemben d) Ortutayhoz hasonlóan én sem „akarom" látni az állítólagos „népietlen gondolkodást és stílust", — mivel az nincs ! A balada archaikus voltára utal— mesei jellegén tó Ortutay--Kriza 1976, 213 k. (68. sz.) — Először a Vargyas 1976, II. 801. által nagyra becsült Abafi 1876, aki 1876a. balladánkat külön cikkben tárgyalja és azt 87. népköltészetünk új gyöngyének nevezi. 15 Ortutay—Katona 1975, a jegyzetekből kitűnően, Abafi vagy Kőváry nevével: Abafi 1876.': 37, 38, 65, 78, 92, 99; 142; 151; 152; 153; 161; 172; 175; 176; 184 és 188. sz. (16 db.) 16 Ortutay 1955, 339. és Ortutay—Kriza 1976, 615 k. 17 Kőváry 1877a. (Bátorfi IV. 314 kk.) és 1878, 220. 18 A „megegyesültek" jelentése: megegyeztek, egyezségre jutottak, — Gönczi 1914, 513.; Szinnyei 1893—1896, 465.
