Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Valter Ilona: Árpád-kori kovácsműhely Csatáron
ton comes 1140 táján bencés apátságot alapított itt, Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelve, és azt gazdagon ellátta adományokkal, melyeket a magyar oklevélírói gyakorlat XII. század közepi szegénységéhez viszonyítva feltűnő pontossággal rögzítettek. Az adományozó oklevél említi Csatár falut, és részletesen felsorolja az apátságnak különféle szolgáltatással tartozó szolgákat, szabadokat. A már korábban meglevő falut majdnem teljesen az apátságnak adományozta Márton comes, aki nemcsak II. Bélával, hanem az új királlyal, II. Gézával (1141—1162) is megerősítette adományozó oklevelét és biztosította monostora birtokjogát. Felesége, Magdolna asszony újabb adományokkal látta el a monostort. 39 Ezek az oklevelek a részletesen felsorolt különféle foglalkozású szolgák között egyetlen kovácsot, vagy fegyverkovácsot (csatárt) sem említenek Csatár faluban. Szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ha még ekkor is létezett volna a kovácstelep, az oklevelek említés nélkül hagyták volna. Nem tudjuk biztosan, mikor került Csatár a Gutkeled nemzetség birtokába. A nemzetség ősei a XI. század közepén bajor földről jöttek Magyarországra, és a névadó testvérpár — Gut és Keled — Orseoló Péter uralkodása idején (1038—41, 1044—46) a királyi testőrség élén állt. A Gutkeledek legkorábbi (XI. sz. első fele) közös nemzetségi birtokközpontjai és kegyúri monostorai a Székesfehérvártól északnyugatra eső Gut és Adony, illetve a hasonnevű nyírségi (ma Hajdú-Bihar megyei) helységekben épültek fel. 40 A nemzetség minden ága együttesen és külön-külön Szabolcs megye területén birtokolt. Az itteni birtokok a XI. század első felére vezethetők vissza. A zalai és soproni részeken csak egy-egy ág birtokolt, így azok nem tekinthetők ősi szerzeménynek. 41 Véleményünk szerint a Csatáron működő kovács (fegyverkovács?) telep megelőzte a Gutkeledek itteni birtoklását, és a telepen dolgozók vagy a zalai (koloni) királyi várnak tartoztak szolgáltatással, vagy esetleg a Zalaszentiván — Kisfaludi hegyen levő X—XI. századi vár urának. Zalaszentiván — Kisfaludi hegyen a soproni X—XI. századi sánccal tökéletesen azonos szerkezetű sáncot tárt fel Nováki Gyula. Ez a vár korban is azonos a sopronival. Éppen a magyarság egykori településének a határvonalán levén, nyilván X—XI. századi határvár volt. írásos forrás sajnos nem említi. 42 A mai Csonkahegyhát község közelében a X—XI. században élő, feltehetően kovácsmesterséget folytató telep lakói is tartozhattak szolgáltatással a Zalaszentiván — Kisfaludi hegyen levő határvár urainak, de az a valószínűbb, hogy a zalai várhoz tartoztak. E telep lakói a „szegek" vidékének X. századi betelepítésekor kerülhettek ide. Az újabb kutatások alapján tudjuk, hogy a „Szegek" vidékére vegyes etnikumú (szláv, török, vallon) és jogállású várjob30 Fejérpataki László: A Gutkeled biblia. Magyar Könyvszemle 1. (1892—1893) 14— 15. — Sörös Pongrác: Az elenyészett bencés apátságok. Pannonhalmi Rendtörténet XII. 1912. 256—258. 40 Wehli Tünde: Az admonti biblia. Bp. 1977. 15. és a 32. jegyzet. Magyar Kálmán: A magyarországi állam- és egyházszervezés kérdéséhez. Valóság. 1978 4. 28. ' ,l Györffy György: Tanulmányok a magyar állam eredetéről. Bp. 1959. 94. és a 145. jegyzet. 42 Gero László szerk. : Várépítészetünk. Bp. 1975. 56., valamint Nováki Gyula szíves szóbeli közlése.
