Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. II. A reformációkora
két nemrég nyomtatott könyvecskéjében gyönyörködve éppen prédikációinak nagy kötetét rendezte, a nemrég odatelepült Hoffhalter nyomdász sajtója alá. Tehette, hisz a Hahót nemzetségből származó Bánffyaknak a kis lendvai dombot koronázó vára két évtizede már a békesség és a kultúra olyan szigete volt, ahol jó szívvel támogatták a reformációt is. A Bánffyak az előző évtizedekben is elküldték fiaikat külföldi egyetemekre, s a család északabbra szakadt ága segítette Bornemisza Pétert, a század egyik legszínesebb, legsokoldalúbb íróját is. 11 Lendvát 1550 táján István birtokolta, akit azonban hivatala sokszor elszólított hazulról. 1552-ben Pápán szolgált, később zalai főispán lett. Házának őrzője, udvarának jó szelleme felesége, Bánffyné Guthi Országh Magdolna asszony volt. Jeles kertész, jó háziasszony, művelt társalgó lehetett, aki gyermekei mellett is több jeles deákot tartott: Orbonai Rácz Györgyöt, Zudoholyi Andrást, Szentgyörgyvölgyi Bakács Farkast. 1Nemcsak több tollforgató tanító, pap élt a várban, hanem a környezet az idelátogató jóbarátot is írásra ösztökélte. , Ráskai Gáspár II. Lajos belső embere volt, részt vett a mohácsi csatában, 1540 körül nógrádi főispán. 1551—52 fordulóján rokonainál, Lendván járt, akkor írta az „Egy szép história az vitéz Franciscorol és az ő feleségéről" című verses, regényes históriát. Ráskai családjában nem lehetett egészen idegen az irodalom, hiszen ebből a famíliából került a Nyulak szigetére Ráskai Lea is, a jeles kódexmásoló. Ráskai Gáspár más műveiről nem tudunk, lehet, hogy az öregedő, csatákban megcsonkult, a hivatalokból már kikopott férfit az itteni meleg családi környezet, a rokoni gavalléria ösztökélte írásra. Formai bravúrral is kísérletezik: a história írása előtt a versfőkbe (a strófák első sorának elejére) a következő kis verset írta: Éljen Bánffy István az Alsó Lendvába Ü házastársával, Országh Magdolnával, Meg — Isten akarja — az ü kisfiával Jó Bánffy Miklóssal és Bánffy Annával Jövendőt kit várnak, az nagy Isten adjon. A házaspár gyereket várt, az 1551. december 29-én született meg, a kedves rokon tiszteletére Gáspárnak keresztelték. J:î A história kissé később lett kész, hiszen utolsó strófájában ezt olvassuk: Krisztus urunk után kit vallunk hitünkben, Ezer ötszáz ötven és két esztendőben, Immár hogy írnának az első üdőben, Az Ráskay Gáspár szerzé ezt énekben. 11 Erről részletesebben : Nemeskürty István : Bornemisza Péter az ember és az iró. Bp. 1959. ^Életéről egyéniségéről: Takács Sándor: Régi magyar asszonyok. Bp. 1914. c. kötetében. 17—26 old. 13 Vő Szilády Áron jegyzetei a RMKT VI. kötetében. 299—314. old.
