Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. II. A reformációkora
— vagyis „az első üdőben" — a következő év elején lett készen a szórakoztató célú, szövevényes meseszövésű história. Hőse vitéz Francisco, Béla király régi, kipróbált katonája, egy budai hadi játékban legyőzte a félelmetes hírű Kaszandert. Ez bosszút esküszik ellene. A győzelmi lakomán Francisco eldicsekszik vitézségével, váraival, felesége hűségével. Mikor utóbbit a legyőzött Kaszander kétségbe vonja, a férj elhamarkodottan fogadást ajánl: életét teszi arra, hogy Kaszander nem tudja megszerezni Francisco feleségétől annak gyűrűjét és arany handzsárját. A sértett lovag csellel, egy vénasszony segítségével mégis hozzájut ezekhez, úgy tüntetve fel, mintha azokat a hűséges feleségétől kapta volna meg, s — a fogadást megnyervén — a férj fejét követeli. A király ezt nem engedi meg, de Francisconak bujdosnia kell. Vétlen felesége álruhában — mint Lorán vitéz — keresésére indul, s nemcsak megtalálja, hanem erényét, hűségét is bizonyítva Kaszander csalását is leleplezi. Ráskai elbeszélése kissé bőbeszédű, nehézkes, néhány szép részlete azonban figyelemre méltó. Nem mulasztja el, hogy a kalandos történet tanulságait is ne hangsúlyozza, talán azért, hogy a szórakoztató célú mesét elfogadtassa, „talán, hogy komoly literatúra számba menjen". 14 Ekkor Ráskai előtt még nem sok közvetlen magyar példa állhatott, hiszen e műfaj csak ezután virágzott ki igazán. Valószínűleg ismerte azonban Istvánfi Pál VoZter és Grizeldiszét. Nemcsak abból következtethetünk erre, hogy sok részlete — sora hasonló vagy egyezik, hanem abból is, hogy Ráskai lendvai tartózkodása idején már itt működhetett az ugyancsak költő Tőke Ferenc, aki Istvánfi halála évében, 1553-ban Bécsben latin nyelvű epitáfiumot jelentetett meg a költő-politikus emlékére. 15 Tőkének ismernie kellett Istvánfi művét, erre Ráskai figyelmét is felhívhatta. Ráskai históriájának a világirodalomban számos változata ismert, a közvetlen forrást azonban nem sikerült megtalálni. Lehetséges, hogy hallomás alapján valamely délszláv változatból szerkesztette össze és helyezte át magyar környezetbe. Szegedi Rezső számos olyan részletet sorol fel, amelyek délszláv megfelelői ismertek. 16 Nem kizárt, hogy ezek egy részét Ráskai a szlovén környezetű Lendván hallotta. Nemeskürty István mutatott rá, hogy „Ráskay Gáspár vitéz Franciscoja azért fontos dokumentum, mert a családi hagyományokat egy nemzetközileg ismert mesesémába szövő énektípus első ránk maradt megjelenése." 17 Valóban, a história rokonszenves királya — Béla — arra a IV. Bélára utalhat, akinek idején mind a Ráskay, mind a Bánffy család jelentősen emelkedett. A széphistóriában szereplő feleség a Lorán álnevet választja — a szerző családjának három tagját így hívták. — Talán a Francisco sem véletlen: a szerző mindegyik sógora Ferenc volt. 18 4 Horváth János: A reformáció jegyében. Bp. 1957. 225. 5 Címlapjának hasonmása: Holub József: Istvánfi Pál. In: Békefi emlékkönyv, Bp. 1912. 225. 6 Szegedy Rezső: A „Vitéz Francisco" délszláv rokonai. Itk. 1912. 407—412. A témakör teljesebb összefoglalása: Horváth lm. 226—227. 7 Nemeskürty István: A magyar népnek, ki ezt olvassa. Az anyanyelvű magyar reneszánsz és barokk irodalom története, 1533—1712. Bp. 1975. 38. 8 Vö: Szilády Áron jegyzetei, RMKT. VI. 305.
