Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)
Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. II. A reformációkora
fenyegetés egyre aggasztóbbá vált, természetes, hogy a veszélyeztetett Kanizsára már nem könyvtárszobát, hanem bástyákat épített, később a várat és a környező birtokokat el is cserélte a királlyal. 6 Nádasdy kanizsai várában élt Szeremlyéni Mihály prédikátor, akinek verses krónikáját Bornemisza Péter énekeskönyve tartotta fenn. Az Egyiptombeli kijövéséről Izraelnek címen megverselt história nagyjából egyezik az Ószövetségből ismert történettel, s azt a szei'ző tanító célzattal szedte meglehetősen száraz modorú versekbe. Nevét maga örökítette meg az utolsó strófában: Ez éneket Kanizsának várában Szeremlyéni Mihály pap bánatjában Az zsidókról minap szerzé énekben. Tizen-öt-száz-negyven-négy esztendőben. Ezen kívül a versfejekben is — latin szövegbe ágyazva — közli saját nevét: Lauda Sión Salvatorem Lauda Ducem et Pastorem in Himnis et Canticis Mikhael de Seremlen fecit. A mai olvasó számára már alig élvezhető — noha gondosan megverselt — história nagy népszerűségre tett szert. Erre utal, hogy a következő esztendők több vallásos verses históriájának nótajelzése Szeremlyéni művére utal, 7 s hogy Kanizsa kapitányának, Thury Györgynek 1571-ben történt halálát megörökítő krónikás ének nóta jelzése: „Laknak vala régente..." is Szeremlyéni históriájának első sorát idézi. 8 A mű — „Az vitéz Turi György haláláról" — a Tinódi által kialakított énektípusba tartozik. Thury György, Kanizsa híres bajvívó kapitányának tőrbecsalását, Orosztony mellett bekövetkezett hősi halálát verseli meg, a méltán nagyhírű hőst siratja el: Szertelen veszedelem reánk szállá, Mert elesek tőlünk az föld oltalma, Vitéz Turi Györgynek hogy lőn halála, Kit mind az egész község megsírata. Felsorolja Thury korábbi győzelmeit, részletezi jótulajdonságait, hosszasan jellemzi vitézségét, katonáihoz fűződő jó kapcsolatát. 6 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Bp. 1896. 1467. hasáb) említi Huszti Györgyöt, Kanizsa kapitányát, aki 1532-ben török fogságba esett, kiszabadulva megírta évtizedes kalandjainak, keleti utazásainak történetét. Nem igazolható Barbaries Lajos állítása, mely szerint Huszti Kanizsán telepedett volna le és itt vetette volna papírra művét. (Barbaries: Nagykanizsa, 1929. 5. old.) 7 Szabolcsi Bence: A XVI. századi magyar históriás énekek és zenéjük Itk. 1931. 427—432. 8 U. o.
