Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból - Zalai Gyűjtemény 12. (Zalaegerszeg, 1979)

Németh József: Adatok Zala megye kulturális emlékeiről. II. A reformációkora

végűi a tanulságok részletes kifejtésével, a tulajdonképpeni prédikációval zárul. Művét az írástudóknak szánta, akik ezek olvasása által kívánnak hitükben erősödni, de segíteni kívánja a lelkipásztorokat is. Nemeskürty István mutatta ki, hogy a Kulcsár által felhozott érvek, használt hivatkozások, tekintélyek a kor értelmiségének, papjainak általános ismeretanyagához tartoztak, a többi posztillával közös forrásokra vezethetők vissza, a hasonló művekben általánosan szereplő elemek voltak.

29 A posztillák felépítése, hangja, stílusa abban különbözik Bornemiszáétól, hogy olvasmányosak ugyan, (Méliusztól eltérően), de nem bocsátkoznak novellisztikus részletezésbe, feldolgozásokba. Horváth János úgy véli, hogy „nyelvén van valami csekély göcseji íz, de nem következetesen."

30 A kötet Bornemiszáé mellett az egyik legkedveltebb prédikációs gyűjteménnyé vált, öt évvel később Bártfán újra megjelent, s még 1597-ben is kiadták. Szenczi Molnár Albert a legjobb gyűjteménynek tartotta. Hoff haltért végül elérte a királyi parancs: Lendváról is távoznia kellett, de menedéket talált a Bánffyak rokonánál, barátjánál, a Zrínyieknél. A Csáktornya melletti Nedelicen telepedett le. Itt négy horvát nyelvű munkát jelentetett meg, köztük Verbőczy művének díszes kiállítású horvát nyelvű kiadását. A másik hármat: Buchich Mihály belícai protestáns lelkész két művét és a horvát nyelvű újszövetségét elkobozták, megsemmisítették.

31 Hoffhalternek innét is menekülnie kellett, lehet, hogy nyomdájának nagyobb része is odaveszett, ö maga 1577 második felében Debrecenben bukkan fel. Mintha ezután Lendva kulturális-irodalmi jelentősége is csökkent volna. Thury Etele szerint ugyan a Kulcsár által kifejlesztett iskolája a következő évtizedekben középiskolai színvonalon működött,

32 de itt keletkezett irodalmi alkotásoknak, folyamatosabb kulturális életnek alig találjuk nyomát. Maga Kulcsár is hamarosan, 1577. június 11-én meghalt.

33 A század végén Lendván született Gál Imre, aki rövid ideig szülővárosában is lelkészkedett. Kőváry Béla értesülése szerint prédikációi Lendván nyomtatásban is megjelentek volna,

3

'

1 de sem Gál Imre könyvének, sem a lendvai nyomda 17. századi létezésének nincs semmi nyoma. Komárban A zalakomári vár kis, jelentéktelen erőd volt a török kézen levő Kanizsa ellenében, állandó veszélynek kitéve. A nagyobb harcok pár éves szünetében 2ü

Nemeskürty István: A XVI. század utolsó három évtizedének posztillairodalmáról. It. 1957. 454. 30

Horváth: im. 418. 31 Gulyás: im. 144. 331 Thury Etele: A veszprémi ref. egyház története. Bp. 1893. 67. 33 Kanizsai Pálfi János feljegyzése. Magyar protestáns egyháztörténeti Adattár. IX. 1910. 92. old. 34

Kőváry Béla: Gál Imre helv. hitv. superintendens. In: Bátorfi Adatok Zala megye történetéhez. V. 129.