Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A parasztság

(Szabó Györgynél előfordult, hogy aratója 16 q gabonát vitt haza.)

03 Olyan gazda is akadt, aki csak 7 q-ért arattatott, igaz bort adott a munkásoknak. Csépléskor 20 kg rozsot kaptak fejenként, valamint naponta bort és kosztot. A rozsnak mindig alacsony volt az ára. 1924-ből származó iratból sikerült pontos adatot szereznem. „A Nova és Vidéke Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet igazgatósága f. év március hó 1-én tartott ülésén elhatározta, hogy a gabonagyűjtés alkalmával a csonka üzletrészeket kiegészíti. Értesítjük, hogy az adott 34 kg rozs ára fejében befolyt 17 340 korona. Hogy 4 darab 5000—5000 koronás üzletrésze legyen, még befizetendő 2660 korona . . ,'

m A búza árára vonatkozóan ellentmondó adatokat kaptam. A búzáért általában 1 kg-ért 500 koronát fizettek, ami az 1926. évi pengő átszámítás szerint 4 fillér. A bolettás világban — a nagy áresés előtt — 7—8—10 pengő volt a búza ára. Az árkülönbözet miatt érthető, hogy a cselédek és szegényparasztok miért ettek rozskenyeret. Cséplésnél — „masinálásnál" — meghatározott szokások uralkodtak. Hajnali 5-kor már menni kellett a gépnek. Az etetők a gép körül, vagy a pajtában aludtak, korán keltek, hogy legyen gőz, mire jön a gépész, aki odahaza, vagy házaknál aludt. Négykor már füttyögettek, nehogy elaludjon a munkás, vagy a segítség. Reggelit később ettek, rövid időre abbahagyva a cséplést. Ebédre leálltak, de nem délben, hanem a munkától függően. Mindenütt tartalmas ételt szolgáltak fel. Levest, húsfélét, kalácsot és bort. Délután „hőkkön sült" perecet uzsonnáztak. Aratáskor és csépléskor fogyott el mindig a legtöbb füstölt hús és baromfi. ,,Az aratás minden napja náluk ünnep volt, mert úgy főzött anyánk" — mondotta visszaemlékezve Tompos Józsefné. De nemcsak az étel miatt! Megkezdeni a termés betakarítását ünnepet jelentett a paraszt számára. Mielőtt az első kaszasuhintást megtették, keresztet vetettek, és „Isten nevében" — mondással vágtak bele a sorsukat megadással tűrő lehajtott kalászú gabonákba. Községünk népe nem éppen vallásos, de a búzaszentelő körmenetet mindig megtartották, április 25-én Szent Márk napján. A templomtól indult el a menet a Nova—Bak közötti országúton a kőkeresztig. Az első búzatáblánál álltak meg. Itt megtörtént a vetés megszentelése, a jelenlevők ezután leszakítottak egy-egy zöld levélkét, amit lepréseltek imakönyvükben. Ezt megőrizték a következő évig. A körmeneten az iskolások is részt vettek. A II. világháború befejezése után — 1948-ban — megszűnt e vallásos jellegű szertartás. Csépléskor a rokonság és szomszédság kölcsönösen segített egymásnak. Egy-egy családból férj és feleség, vagy egy nagyobb gyerek az apjával. A férfiak a kévés és szalmás kazlakon, a nők a gépen voltak, vagy szalmát, pelyvát hordtak. A töreket a gyerekek vitték a „kutyóba". (Ez a kazalban levő fából összetákolt sátorféleség.) Kévés kazalra nőket nem tettek, de zsákoláshoz sem. A gép szájába szalmát elszórni, vagy hordani igen. Nem volt könnyű munka a hatalmas szalmacsomókat elvinni villán a létráig, vagy létrán állva fejük felett felnyújtani a kazalon levő férfiaknak. A kazalmesterek mindig nagy tiszteletnek örvendettek. Ok irányították, hova kerüljön a „fej" szimmetrikussá téve 63 Szabó Györgyné Nova 6* PFFN