Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A parasztság

a kazlat. Nagy szégyen volt, ha beázott, ledűlt a szalma. Szél ellen rudakat kötöttek össze szalmával és azokat tették rá a gerincre fordított „V" alakban. A legszegényebb család is ügyelt arra, hogy csépléskor elegendő munkaerő legyen. Inkább több, mint kevesebb. A szalma és szénakazal nagysága a föld mennyiségéről tanúskodott. „Csak csinálja hosszúra a kazlat, van neki bőven hely" — biztatták a kazalrakókat. Mindig több termést mondottak a ténylegesnél. Megtörtént, vagy csak ráfogták Fodróczi Mártonra, nem tudni... Róla mesélik, hogy azt állította, „neki olyan búzája termett, amiből egy mázsa 120 kilót nyomott!"

65 Akadt ki több géprészt adott, hadd higgyék, neki olyan sok termett. A terméseredmények az uradaloméhoz hasonlóak, vagy alacsonyabbak voltak: búza 7—8 q, rozs 5—6 q, ősziárpa 5 q, zab 8—10 q. (A közlő szerint 1925-ös adatok.)

66 Aki kikerült a szegénységből, az teljes lendülettel gyarapodni igyekezett. A gépektől kezdetben idegenkedtek. Költségesnek tartották őket és rossznak. A traktor súlyánál fogva nagyon összetömi a földet, csúnyán szánt stb. Legjobban és legkorábban elterjedt „gép" a szecskavágó volt, Ezt még a középparasztok is igyekeztek mentül előbb beszerezni. Az első világháború előtt alig akadt néhány gazda, aki géppel vágta az állatok takarmányát. A szegények egészben etették a kukoricaszárt! Németh Ferenc vásárolta az első vetőgépet 1935-ben, egy Vizsi nevezetű vidéki nagygazdától. (A vetést a parasztok kézzel végezték vászon lepedőből — „köcölléből" —, amit maguk elé kötöttek.) Németh Ferenc ügyesen hasznosította gépét. Amikor bevetette saját földjeit, elment másoknak dolgozni. Miután a többi gazda látta, milyen gyorsan és jól lehet géppel dolgozni, kezdtek egymásután vetőgépet venni.

67 Az első teljesen vasból készített ekét 1925-ben vette Szabó György. Vasboronát 1918-tól használtak. (Az elsőt, amint már írtam Fodróczi György vette.) Faboronát — vas fogakkal — helyi iparosok is tudtak csinálni. Egy érdekes eszköz, a „fagurgó" még a II. világháború után is sokáig betöltötte a henger szerepét. A szegényebbek egy rönkből, a gazdagabbak három kisebből csináltak gurgót. Boronálás után a magtakaráshoz talaj tömörítésnek elengedhetetlen eszköze volt ez. Sorkihúzót 1940 után használtak, és vele együtt kerültek alkalmazásra a kapáló ekék is. Ettől az időtől kezdődött a parasztgazdaságok nagyobb mérvű modernizálódása. Vásárolni kezdték a kézzel hajtott magtisztító rostákat, kukoricamorzsolókat. A körjegyzőség irattárában megmaradt kimutatásból képet kaphatunk a parasztságnál levő magtisztító gépek számáról és teljesítményéről. Ha a névsort megfigyeljük a legmódosabb gazdákkal találkozunk itt is. „Szabó György 1 db triör napi teljesítmény 10 q, Németh József (ács) 1 db trior, napi teljesítmény 10 q, Németh József 1 db triör, napi teljesítmény 8 q, Becze Ferenc, Mánfai János, Sipos János, Kovács Miklós 1—1 db triör. (Ezeknél a teljesítmények nincsenek feltüntetve.)

68 05 Horváth József Nova Fodróczi György Nova 67 Ua. 68 PFFN