Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)
Szógák, cselédlányok napszámosok
„SZÖGÁK" CSELÉDLÁNYOK, NAPSZÁMOSOK Cseléd szó alatt a grófi cselédeket értették, mert a nagygazdáknál, kereskedőknél, kocsmárosoknál. tisztviselőknél levőt „szógalegénynek" „szógálólánynak" hívták legtöbbször. A „szóga" egy fokkal magasabb lépcsőt jelentett a cselédnél. Az uradalmi cselédek sorsával, helyzetével, életkörülményeivel itt bővebben nem kívánok foglalkozni, hisz írtam már róluk a nagybirtoknál. Soraikból kikerülni reménytelen álom volt, mert olyan keveset kerestek, hogy abból földet venni nem lehetett. Házasság útján ritkán sikerült bekerülni a parasztok közé. Parasztlány cseléddel nem kötötte össze életét. Néhanapján, ha bejöttek misére, külön álltak a cselédlegények, nem mertek a parasztlányokhoz menni. .,Magadfajtáját keresd, mert az való hozzád — intettek a szülők, s mi ahhoz tartottuk magunkat. Pedig mi is vágytunk egy kis meghúzó kuckó után, és nem néztük volna azt, nagy vagy kicsiny házban lakik, ki hozzánk köti életét" — mondotta Szőke János. Ha valamelyik uradalmi cselédnek mégis sikerült összekuporgatni némi pénzt (állatokat adott el, borjút, süldőt), az nem földet vásárolt, hanem szőlőt. Jószágok, gazdasági felszerelések nélkül földdel boldogulni nem lehetett. Részért kiadva keveset hozott volna. A szőlőt vasárnap megművelte, vagy felesé 1ge hétköznap megkapálta. (Pl. Kulcsár István Imre — majori cseléd.) Más volt a helyzet a gazdáknál, vagy más helyen szolgálók esetében. Először talán vegyük sorra kik tartottak szógákat. A nagygazdákat már ismertettem. Ezeknél nőtlen legények szolgáltak éves munkaszerződéssel. Jó munkások lévén, a szegényebb parasztlányok szívesen férjhez mentek hozzájuk, mert munkaerőt is jelentettek a család számára. Tudták róluk, hogy megtanulták a gazdájuktól a termelés minden csínját-bínját, értik hogyan kell gazdálkodni. Szorgalmuknak bizonyítékául elfogadták cselédi mivoltukat, mert lusta munkást nem tartottak meg szógának. Mivel szegények voltak, bíztak abban, hogy megbecsülik őket és nem nézik le. Gazdag leány, ha szegényhez mert férjhez, annak sokáig megmaradt a híre. K. Miklós lányára ötven év után is emlékeztek, mert jómódú parasztlány létére feleségül ment B. János kanászhoz. 93 Szolgálólányokat a következő családoknál találhatunk: a grófnál (kettőt is), főbírónál, jegyzőnél, állatorvosnál, gyógyszerésznél, tanítónál, postamester93 Szabó György Nova
