Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A parasztság

A szántásnak mindkét módját alkalmazták (összeszántás, szélszántás). Bakhátas művelést a talaj adottságai, a domborzati viszonyok miatt kellett alkalmazni. Egyik vas, másik faboronával temette el a magot. A vasboronától kezdetben idegenkedtek mondván „nem fedi be úgy a magot, mint a fa". Fodróczi György szánta rá magát először 1920-ban, hogy Hoffman Miksa boltostól vásároljon egy két részből álló vasboronát. Miután rájött az előnyére, — nem kellett annyiszor végigmenni a földön, a lovak kevesebbet taposták a szántást — másnak is ajánlotta — eredményesen. A gazdagok földjeik végét barázdával felhúzták, hogy a víz lefollyon, a szegények kapával igazították el úgy, ahogy tudták. A kukoricaszárt lehordták mindenütt, a gondosabbak az aszatot is kibökdöstették legtöbbször a szolgagyerekekkel. Ha szárba szökkentek a gabonák, a szegényeké csodálatos volt színre. Pipacs, búzavirág, lila aszat pompázott a kevés sárga sovány kalász között. „Pedig két félközre többet vetett, mint a nagy gazda egyre. Csakhogy szemetet!"

59 Kézi rostával tisztították a magot, míg a módosabbak kézzel hajtott géppel. A községben működő járási gazdakör 1925-ben igyekezett ugyan gépeket, eszközöket, nemesített vetőmagvakat beszerezni a tagjai számára, de nem mindenki volt a faluból tag, így kevés jutott hozzá e hasznos dolgokhoz. A gazdakör tevékenységéi így jellemezte Nováról írt monográfiájában a jegyző: „Gazdasági gépeket, eszközöket, nemesített vetőmagvakat szerez be, s bocsát tagjainak használatára, gyümölcsoltványokat, fajbaromfiakat oszt szét. A gazdakör a lakosság társadalmi haladásának is zászlóvivője, ez kelti fel, s tartja ébren a közügyek iránti érdeklődést."

00 Érdekes módon osztályozták a parasztok a földeket: sovány és kövér. Szerintük a kövér föld „hajtja a gazt", míg a soványban alig terem meg, a növények megvörösödnek benne, talaja „megkötődik". A sovány talajt istállótrágyával igyekeztek megjavítani. (Tyúktrágyát kiskertekbe szórtak az asszonyok, zöldtrágyázást nem végeztek.) A földek minőségét a bő trágyázás, jó elmunkálás lényegesen befolyásolta. Májusban a bíró néhány elöljáróval határjárást végzett, megállapítani milyen termés várható. Erre az időre marhákkal már megtipratták a vetéseket. (Pál Ferenc egyszer például meg is kaszálta egyik vetését s szép termése lett.)

61 Aratás után a tarlókat 6—8 cm mély „buktató" szántással művelték. Sokszor még rajt feküdtek a keresztek, de megkerülték őket úgy szántottak. Arra mindig ügyeltek, hogy ki ne „gödrösödjön" a föld. Ezért az összeszántást váltották a szétszántással. A gazdaságosságra ügyeltek, ezért úgy dolgoztak, mentül kevesebb legyen a barázda. „Kevesebb a termő rész, ha sok a barázda." A „hajlatoknál" viszont mindig „kifogattak" egyet a szomszéd földjéig, utat csinálva a víznek. A barázda végét kapával kiigazították, hogy a „héla" (gaz) fel ne verje. A szomszéd viszont tovább vezette a meghúzott árkot. A megszántott tarlókba „kerekrépát", csalamádét, kölest, a jobb módúak muhart vetettek. Czigány Alajos, Viczina János és még néhányan hajdinát termeltek, amit meghántolva étkezésre használtak. Ernyes István elmondotta, 59 Ua. 00 Cs. Gy. N. k. m. ul

Pál Ferenc Nova