Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A parasztság

hogy ők Soványosban ós Mocsáriban vetettek 300—400 négyszögöl hajdinát. Kézicséppel verték ki a magot. 3—4 zsák termést takarítottak be általában. Lentiben hántoltatták le. 1928-tól 1940-ig termeltek hajdinát. A hajdinakásás hurka a kedvelt disznóölési ételek közé tartozott. De készítettek belőle tejjel levest is, vagy zsírban megsütve „restölt hajdinát".

02 1945 után nem találkozunk hajdinatermesztéssel. A megmaradt egyetlen hajdinahántoló a helyi Plánder Ferenc Falumúzeumban most is megtalálható. Tarlórépát (kerekrépát) takarmányozásra és étkezésre (rétes, főzelék, savanyítva) használták. Kölesből „kőtt málét" sütöttek, hurkába töltötték „köleskásás hurkának", de kölest kaptak a kiscsirkék is. A nagygazda mellett cseléd is dolgozott a földeken. Megoszlott így a munka. Ez lényeges volt, ha sürgősen kellett megtenni több dolgot egyszerre. Cselédnek jó erőben levő felnőtt férfiakat fogadtak föl. Ez az uradalomhoz hasonló módon történt. Szent György naptól Szent György napig kötöttek szerződést. Lehetőleg ismerőst alkalmaztak, bár a más faluból való szerzés is előfordult. A gazdánál a testi erő, megbízhatóság „dógosság" jött számításba. Nem szerették a csinos legényeket, mert munka közben sok alkalom adódhatott a kísértésre a ház nőtagjai körül, s az ilyen bonyodalmakat igyekeztek elkerülni. Mindig szenzáció volt a faluban, ha Szent György napkor elhagyta a cseléd helyét. Szóbeszéd tárgya lett, hogy miért tette. Munka miatt nem, hiszen dolgozni mindenütt kellett. Rossz koszt, goromba bánásmód kényszerítette őket a legtöbbször helyváltoztatásra. Bérül 120 pengőt, egy munkásruhát és kosztot kaptak. Alsóneműjüket a háziak mosták, szállást valamelyik mellékhelyiségben biztosítottak számukra, de ezt nem vették igénybe. Szívesebben aludtak az istállóban, deszkákkal elkülönített fekhelyen. Éveken keresztül itt találkoztak a legények, hogy kártyázással töltsék idejük. Ahol cseléd volt, a gazda nem bánta ezeket az összejöveteleket, szívesebben veite, ha szolgája együtt van az állatokkal, mint más istállókban csavarog. Vacsora után ugyanis oda mehetett a cseléd, ahova akart. A konyhán étkezett, de ritkán evett együtt a családdal. A gazdaasszony adagolta ki részére az ételt. Jobb házaknál megkérdezték tőle, kér-e még, ha igen, adtak neki. A következő nagygazdák tartottak rendszeresen cselédet: Szabó György, Szabó István, Németh József (ács), Németh Ferenc, Fodróczi György és a plébános. Ha kölcsönös volt az elégedettség, akkor évekig maradtak egy helyen. Némelyik annyira belejött a birtok kezelésbe, hogy szinte irányítójává vált. Egyik másik gazda nem is vette rossz néven. Amikor elfogyott a szántóföldi munka, a szőlőben dolgoztak. Idénymunkásokat aratásra, kapálásra fogadtak fel a nagygazdák. A kapálást napszámért, vagy részibe adták ki. Aki lófogattal rendelkezett, az végzett szántást, fuvart a rászorulóknak, de azzal a feltétellel, hogy napszámmal törlesztik le adósságukat. Aki részért kapált, az vállalhatta az aratást is 10 q szemért, vagy minden 11. keresztért. Akinek szalmára is szüksége volt, az utóbbit választotta. 02 Ferenc Károlyné Nova