Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A parasztság

Zsúpos lakóház — zsindelyes istálló hogy az állatok elé vigyék. Szalmakazlakat a szérűskertekbe rakták. Érdekességként kell megemlíteni, hogy 1920-ig az Alvégen más szokás uralkodott, Sok volt ezen az utcasoron a zsúpos épület és szűkök, lejtősek az udvarok, ami a gőzgép felállítását megnehezítette. Ezért a nyugati soron levők gabonájukat lehordták a zuggói lapba, ott csépelték el, s a szalmát onnét hozták fel naponta két rúdon, kocsival, télen szánkóval. A szükséges mennyiséget kaszával vágták le a kazlakból. Az ilyen megoldás előnyösebb volt, mint húzogatni a cséplőgépeket egyik helyről a másikra, de területmegtakarítást is jelentett, Zuggóban emberi erővel át tudták tolni egyik kazaltól a másikig, leállítása különösebb problémát nem jelentett, mert aránylag sík területről volt szó. Igen sok veszekedés adódott a gépek húzatása körül. Volt aki megkésett az aratással, behordassál, így kikerült a sorból. A géptulajdonos szívesebben csépelt annál, akinél egy állítással egész nap dolgozhatott. Aki kimaradt, az távolról, vagy később húzathatott, ami ismét gondokkal járt. Nemcsak a házról, udvarról lehetett meglátni, kinek hogy ment a sorsa. Másból is! „Kinek kevesebb volt, többet üldögélt az utcán a hídvégen" —• mondotta az egyik módosabb paraszt felesége.

58 Kint a határban szintén megmutatkoztak az eltérések. A gazdag földjét jól megszántotta, mert lovakkal, vasekével dolgozott, a szegény csak „megkörmözte" sovány teheneivel. Adatgyűjtésem alkalmával Pál Ferenc elmondotta — neki még a nagyapja mesélte —, hogy ők még kapával művelték a földet. 70—80 évvel ezelőttre tehető szerinte a közölt adat. Szabó Györgyné Nova