Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A parasztság

Lebontásra ítélt ház Nemcsak az épületek tanúskodtak a jó módról, a holdak számáról. Ha betekintettek az udvarokba „tudták az emberek, ki hogyan áll". Mi minden árulkodott? A nagy gazdák portáján hatalmas trágyakupacok, farakások (15—20 m

3

) szénával megtöltött pajta, rengeteg baromfi, sok-sok tehén- és löcsapa utalt vagyoni helyzetére. A szegény ember udvarát fű nőtte be, mert keveset forgolódott sovány teheneivel az udvarán. A nagygazda kieresztette állatait az udvarán levő kút vályújához, a szegények pedig a közös utcai kútról vállon csöbörrel vitték a vizet marháik részére. A faluban 8 utcai kút állott a falu rendelkezésére. Az utolsót Istiván Józsefek előtt 1966-ban temették be. A vízvezeték miatt nem volt már szükség rájuk. Ahol nem pajtában tárolták a szénát, ott két külön kazal magasodott az istállók közelében. Egyikben az öreg, vagy aggszéna, másikban a sarjú várta,