Vaska Miklós: Paraszti gazdálkodás Nován a két világháború között - Zalai Gyűjtemény 11. (Zalaegerszeg, 1979)

A parasztság

A jómódúak földjei a határ legjobb területein feküdtek: Pontok—Kertvég —Nagyegres—Pajtafő—Dánfa—Mikonyi. Anyagi jólétük környezetükön is meglátszott. Érdekes módon nem házuk nagyságából lehetett következtetni a vagyoni helyzetre. Döntő tényező a gazdasági épületek nagysága volt. Erről majd később többet. A lakóház kezdetben boronából, tömésből, jelenleg téglából épül. Érdekessége, hogy a konyhának padlózata tégla, szobáké „fölsikált" föld volt. A szobát és a konyhát földes „folosó" kötötte össze. A padlózás csak a harmincas évek közepe után kezdett divatba jönni. A szobák berendezése: gazdagabbaknál tornyos ágyak („pingérozva" — festve volt az ágy fej, vagy esztergályozott díszítésű), egymás mellé tett két szekrény és szentképek. Szegényebbeknél „sublót", láda és ágy. A felnőttek legtöbbször a konyhában aludtak. Fiatal házasoknál előfordult, hogy az istállóban kaptak helyet. A gyerekek az ágy alá betolható négy keréken járó, deszkából összeszögezett „supedli"-ban feküdtek.

56 A szegényebbek házát rozsszalmából készült zsúp fedte, módosabbakét téglacserép. Két érdekes kis történet forog közszájon a múltból: Zsúptetős házon az erős szél felállított néhány kévét. A szomszédban kilépett a sötétben az aszszony, ránézve a tetőre visszakiabált az urának: — Aptyuk kelj fel gyorsan, a szomszéd ház tetején katonák állanak! Zsúppal kapcsolatos a másik megtörtént eset is. Egy kévét állított fel egyik gazda este az udvarán. Éjjel a szomszéd kutyája éktelen ugatással felébresztette gazdáját. Az fejszével kiszaladt, látja, hogy kutyája egy álló sötét alakot ugat, azt hívén tolvaj, jót odavágott neki. Amikor eldőlt, akkor jött rá, hogy zsúpot csapott agyon. (Azóta mondják nálunk „Levágta, mint B. Sz. a zsúpot!"

57 A tetőfedéshez — mint már írtam — rozsszalmát használtak fel. Külön választották a szükséges mennyiségű kévéket és kézicsépléssel — cséphadarókkal — verték ki belőle a szemet. Még a szalma megfordítására is vigyáztak. Mikor az egyik felét kicsépelték, alátették a cséphadaró nyelét és ketten ügyesen átfordították, hogy szép simán essenek a szálak, s formás zsúpkévét lehessen csinálni belőlük. 1920 körül megkezdődött a zsúp tetős házak lebontása. Néha segítségül hívták a „vörös kakast" is. Bebiztosították a házakat, aztán egy szép napon, vagy éjjel kigyulladt a háztető. A szalmatető és a tetőszerkezet hamar lángot fogott. Hallottam olyan esetet, hogy bádogdobozba petróleumot öntöttek, abba gyertyát állítottak, meggyújtva a gerendára helyezték, s a háziak kimentek a mezőre kapálni. Elégett a gyertya, meggyújtotta a petróleumot, az meg a zsúptetőt. A háziak ártatlanok voltak, hiszen nem is tartózkodtak otthon. A hatvanas évektől, csak cserép-, vagy palatetős házak találhatók a községben. 1960ban lebontották az utolsó zsúptetős házat az Alvégen. Az igazságnak tartozom akkor, amikor azt mondom, többet törődtek gazdasági épületeikkel, mint házukkal, amelyben laktak. E merész állítást néhány példával próbálom bizonyítani: T. P-nek háza tömésből volt, istállója, pajtája tégla. (Később téglaházat építtetett.) N. J-nek szebbek voltak gazdasági épületei, mint lakóháza. M. K. szűk házat, de gyönyörű emeletes magtárt csináltatott. "Szabó György Nova 7 Fodróczi György Nova