Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

XII. A KORSZAK HELYE ÉS SZEREPE A MEGYE NEVELÉSTÖRTÉNETÉBEN

XII. A KORSZAK HELYE ÉS SZEREPE A MEGYE NEVELÉSTÖRTÉNETÉBEN A késői feudális kor tulajdonképpen az alsófokú iskolai hálózat kialakulásának az időszaka, amely aztán folytatódik a dualista kor elemi népiskoláiban. Két fontos, az oktatásügyet szabályozó rendelkezés is ezen időszakra esik. az állami irányítás első megnyilvánulásaként az I. Ratio Educationis, majd az 1868-as népoktatási törvény bevezetése. Zalában mindaz megtalálható kicsiben, ami akkor az országos alsófokú iskolaügy területén történt, de emellett számos sajátosan zalai jelenséggel is találkozunk. Ezek között elsősorban azokat kell említeni, melyek az egész vizsgált korszakban, sőt ma is megtalálhatók, így mindjárt, az első helyen a telpülésszerkezet és az iskolahálózat viszonyát, az aprófalvas területek gondját, amely régebben az iskolátlanságot, majd a sok-sok egytanítós kisiskolát jelentette és amely a felszabadulástól a mai napig is tartó körzetesítési gondokat jelenti. Nem volt a megye területén az iskoláztatásra nagy hatást gyakorló iskolaváros, a megye jelentős része török kézre került, a mezővárosok fejlődése is csak a 18. század közepe után gyorsult meg. így Zalának a dombok és erdők között megbúvó aprócska falvai csak jóval később és meglehetősen mérsékelt ütemben kívántak iskolákat állítani. Nagyobb nekibuzdulást az I. Ratio Educationis sem eredményezett — látványosat legalábbis nem — a megye ezt követően is jóval az országos átlag mögött maradt, de lényegesen elmaradt a szomszédos megyéktől is. Ez a kép jellemző a kanizsakörnyéki községek kivételével a 19. század első évtizedeiben is. Jelentősebb fejlődés csak a 19. század első harmada után történt. Itt elsősorban a megye reformkori. Deák nevéhez és szűkebb környezetéhez kapcsolódó törekvései, a Népnevelési Választmány tevékenysége említhető. E választmány a megye valamennyi iskolájára kiterjedő vizsgálat után a fő feladatot a falusi iskolák számának gyors emelésében, a rossz állapotban lévő iskolaépületek kijavításában és képzett tanítók beállításában látta. A megyei vezetés e programot magáévá is tette, hiszen a hiányos iratanyag ellenére is komoly szellemi pezsdülés mutatható ki. Ezen túlmenően ténylegesen nőtt a falusi iskolák száma és 1844-ben megnyilt Kanizsán a tanítóképző is. Kibontakozóban volt egy aktív társadalmi háttér, amely 1868. után is kovásza volt a fejlődésnek. Ennek eredményeként a századelőn még jóval az országos átlag alatti mutatókkal rendelkező Zala 1868-ra már alig-alig maradt el az országos átlagtól. Sajátos az 1868. utáni helyzet is. A népoktatási törvény bevezetését komoly közvéleményformálás előzte meg a zalai sajtóban és a közéleti tevékeny-