Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

XII. A KORSZAK HELYE ÉS SZEREPE A MEGYE NEVELÉSTÖRTÉNETÉBEN

ségben. így az eötvösi gondolat rendkívül termékeny talajra talált. Ennek tulajdonítható a sok, még ma is korszerűnek tűnő kezdeményezés, a pezsgő és demokratikus tanítótestületi tevékenység, a színvonalas továbbképzések és a jelentős pedagógiai publikáció is. Ha a népoktatási törvény alapvető célkitűzéseinek megvalósítását nézzük, akkor az eredmény a következőkben összegezhető. Az elemi népiskolák hálózatának kiépítése területén az 1869-es statisztikát 100%-nak véve, az iskolák száma országosan 19,92 százalékkal nőtt. Somogyban ez az arány 17,39%, Vasban 22,45%, Veszprémben 9,35%, Zalában pedig 30,51%. Jelentős az iskolák „vüágiasodása" is. Jelzi ezt a községi iskolák arányának alakulása, amely 1907/8-ra már 16,20 százalék (országosan 8,23%, Vasban 5,21%, Veszprémben 3,94%, Somogyban 6,48%) volt. Jelentős az államosítás is. A világháborút megelőzően a megye állami iskoláinak aránya 12,03 százalék, alig maradt el az országos átlagtól (14,1%). A szomszédok esetében ennél sokkal kedvezőtlenebb az arány. Értékelni kell azt is, hogy az aprófalvas településszerkezet mellett is az osztatlan iskolák aránya lényegesen kisebb az országosnál és a szomszéd megyéknél is. A tankötelezettség végrehajtása viszont e jelentős iskolafejlesztés ellenére is sok gondot okozott. Igaz az is, hogy 1869-ben a startnál a megye komoly hátránnyal indult az iskolábajáró tankötelsek 48,26 százalékával (országos átlag 49,85%, Vas: 69,99%, Somogy 60,37%, Veszprém 66,28%). 1906/7-re ez az arány 88 százalékra emelkedett, így az emelkedés mintegy 40 százalékos, ami összességében jobb ugyan az országos átlagnál, de elmarad a szomszéd megyékétől. Az eredmények mellett jónéhány súlyos gond is maradt. Itt ismételten szólni kell az aprófalvas településrendszerről, amely nagymértékben hátráltatta az iskolaállítást és a tankötelezettség jobb végrehajtását. Mindvégig komoly gond maradt a muraközi iskoláztatás, amely a fejlesztések ellenére is elmaradt a megyei átlagtól. Nehezítette ennek megoldását a nemzetiségi probléma is, a magyar részről megnyilvánuló határozott magyarosítás, de a néha-néha fellelhető közeledéseket mindkét részről meggátoló nyílt soviniszta uszítás is. Az iskola, a tanító egy sajátos részlete a zalai faluról festett képnek. Szerepe, helye a társadalmi változással változott. Az iskola szellemi kisugárzása, a tanító iskolán kívüli tevékenysége, annak sok-sok gondjával együtt is máig ható nyomokat hagyott minden falun élt és élőben egyaránt. A betűvetés mellett a tanító volt egyedüli letéteményese a népművelésnek, ismeretterjesztésnek, szervezte az önkéntes tűzoltómozgalmat, a vöröskeresztes szervezeteket és a takarékossági mozgalmat. Ezzel természetesen nem volt arányban a tanítók erkölcsi és anyagi megbecsülése. A felekezeti tanítók esetében rendkívül nagy volt az egyháztól való függőség is. A századfordulót követően egyre élesebben jelentkező osztályellentétek is érdekes módon egyre gyakrabban irányították a figyelmet az iskolákra, az oktatásra. Az iskola és a művelődésügy iránti kitüntető figyelmet azonban nemcsak a polgári radikálisoknál találjuk meg, hanem a konzervatív katolicizmusnál és a munkásmozgalomnál is. 1906-ban megindult az Űj Korszak c. folyóirat, amely a haladó tanítómozgalom • szócsöve lett és elindult a magyar tanítóság balratolódása. Jelzi ezt az is, hogy a tanfelügyelők körlevélben is óva intették