Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)
V. A TANÍTÓK ISKOLÁN KÍVÜLI TEVÉKENYSÉGE
V. A TANÍTÓK ISKOLÁN KÍVÜLI TEVÉKENYSÉGE A kor tanítója rendkívül jelentős szerepet játszott a falu életében. Ezért nemcsak az iskolai munkkája, hanem az azon túli tevékenység is nagyon figyelemre méltó. E tevékenységek egy része, mint például az egyházi szolgálat, munkaköri kötelességnek is tekinthető, arról nem is szólva, hogy a jövedelem jelentős része származott ebből. Mások — felnőttoktatás, népművelés, ismeretterjesztés stb. — viszont a vállalt, de el is várt tevékenységet jelentették. Ezeknek a hatása oly mély volt, hogy a ma falusi pedagógusával szemben támasztott elvárások is szinte ugyanezek. Ez biztosított a falu társadalmában a tanítónak egy sajátos, senkihez sem hasonlítható helyet, melyben ő szolga és úr is volt egyszemélyben. 1. Egyházi szolgálat Az egyházi iskolák tanítóinak tanításon felüli — esetenként legfőbb — kötelessége most is az egyház szolgálata, a kántorság volt. Ez már csak néhány esetben párosult a harangozás sal, 1868. után ugyanis csak elvétve találkozunk olyan díjlevéllel, amelyben a harangozást is a tanító kötelességei közé számították. A kántori teendőkben való jártasságot viszont valamennyi segédtanítótól is megkövetelték, az állások meghirdetésekor ezt feltételként jelölték meg. Így például 1870-ben Zagyvay Ferenc zalaszentiváni kántortanító „orgonálásban és szertartásban járatos" segédtanítót keresett. 1 Ugyanilyen feltétellel hirdetett pályázatot segédtanítói állásra Zalaapátiban Huber Imre kántortanító is. 2 Hasonlóan ehhez a najgyrécsei iskola is, pedig az nem is felekezeti, hanem községi volt, a pályázók közül az orgonálni tudó, kántori teendőket jól ismerő segédtanítók pályázatát részesítette előnyben. 3 Az 1868-as népoktatási törvényt követően, 1870-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte a kátortanítók kántorság alóli felmentését. Ez az intézkedés azonban a tanítók körében sem váltott ki egyértelmű helyeslést, hiszen ez esetben jelentős jövedelemtől estek volna el. (E jövedelemkiesés miatti aggódással még az 1948-as államosításkor is találkozunk.) A rendelkezés a gyakorlatban nem került megvalósításra. Magában a megyei vezetésben — Tan1 NL. III. évf. 13—14. sz. 1870. ápr. 7. 176. 1. 2 NL. III. évf. 22. sz. 1870. jún. 2. 304. 1. 3 NL. III. évf. 37. sz. 1870. szept. 12. 663. 1.