Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)
V. A TANÍTÓK ISKOLÁN KÍVÜLI TEVÉKENYSÉGE
felügyelőség, Megyei Iskolai Tanács — is komoly vitát váltott ki az intézkedés, különösen a harangozást illetően. Az iskolatanács hosszas vita után aztán a következőkben foglalt állást: „.. . A felekezeti iskola tanítója nem szorítható a harangozás felhagyására, mivel több helyütt ez úton szép jövödelme van. ... A kántorságnak a tanítói állástól való elválasztása nem kötelezhető, de oda kell hatni, hogy a jövőben össze ne köttessék . . ," 4 A két fizetés különválasztása azonban nem történt meg, sőt az állások különválasztása sem, az állami és a községi iskolák kivételével. A későbbi, fizetésrendezéssel kapcsolatos mozgolódáskor is mindig vissza-visszatérő probléma volt a kántori jövödelmek elkülönítése. A harangozás a 19. század első felében, vagy a 18. században még szinte minden falusi tanítónak munkaköri feladata volt. A népoktatási törvény bevezetése után azonban már csak elvétve találkozni harangozó tanítóval. A köteles feladatok között csak Háshágyon (1886.) és Nagylengyelen (1890.) jelölték meg:' A századforduló tanítómozgalmainak hatására már országosan is pellengére került a harangozás, a tanügyi kritika az előforduló eseteket csak, mint elrettentő példákat emlegette. így a Zalaegerszegen megjelenő Magyar Paizsban is Borbély György főszerkesztő és laptulajdonos írt cikket abból az alkalomból, hogy a zalaszentbalázsi községi, tehát nem is felekezeti iskolában a tanítóválasztáskor az iskolaszék kötelezte a tanítót a harangozásra és a megjelent tanítójelöltek közül csak azt választotta meg, aki ezt vállalta. ,,.. .Ha a tanítónak kötelessége a harangozás, ez elég alkalom arra, hogy szolga legyen, s, hogy a vele egy téren és egy irányban működő szellemi és erkölcsi munkások neki urai és parancsolói legyenek ..." — írta a Harangozhat-e a tanító című cikkében Borbély György. 0 Csak érdekességként említjük meg, hogy Zalaháshágyon a harangozást még az 1921-es pályázati hirdetésben is a köteles feladatok között említették. 7 Ehhez hasonlóan érzékenyen reagált a lap arra is, amikor az andráshidai iskolaszék a megválasztott tanító kötelességévé tette, hogy a céhmester helyett a papot öltöztesse. 8 Az egyházi szolgálat különösen ott jelentett nagy munkát, ahol az anyaegyházhoz több kisebb filia is tartozott és a kántori teendőket azokban is el kellett látni. Csesztregen például több, mint száz gyerek tanítása mellett 13 faluban kellett kántorkodni is. 9 A tanítóknak az egyházhoz való kapcsolatát több irodalmi remekmű feldolgozta már, erről a tanügyi kritika kapcsán részletesebben szólunk. Itt csak egy sommázott vélemény, Groszmann József volt kerkakutasi, Amerikába kivándorolt tanító leveléből, aki azt írta, hogy ,,. . . Amerikában inkább lenne utcaseprő, mint Zalában felekezeti tanító . . ." 10 4 NL. III. évf. 33. sz. 1870. aug. 8. 476. 1. 5 / Zalamegye. V. évf. 45. sz. 1886. nov. 7. 3. 1. IX. évf. 25. sz. 1890. jún. 22. 3. 1. G Magyar Paizs. II. évf. 35. sz. 1901. aug. 29. 1. és 3. 1. 7 NL. 54. évf. 24—25. sz. 1921. jún. 23. 51. 1. 8 Magyar Paizs. II. évf. 29. sz. 1901. júl. 18. 9. 1. 9 Magyar Paizs. XI. évf. 3. sz. 1910. január 20. 4. 1. 10 Magyar Paizs. VII. évf. 49. sz. 1906. dec. 6. 3. 1.
