Kotnyek István: Alsófokú oktatás Zala megyében 1918-ig - Zalai Gyűjtemény 9. (Zalaegerszeg, 1978)

ZALA VÁRMEGYE

ZALA VARMEGYE 1550—1918 A korabeli Zalamegye a Balatonfelvidéket, a Tapolcai-medencét a Zalai­dombságot, a Muramelléket és a Muraközt foglalta magába. A megye határa lényegében megegyezett az 1918-ig meglévő megyehatárral. Kisebb eltérés az 1550-es években inkább csak a somogyi határ esetében volt. A Somoggyal ha­táros községek egy részét egyszer Zalához tartozónak írták Össze, máskor so­mogyinak. Komárt (Zalakomár) például 1331-ben Galambokkal együtt, mint zalai helységet, az 1536. évi adólajstrom viszont mindkettőt somogyi helység­ként említi. 1 A török hódoltságtól viszont mindvégig Zalához tartoztak. Ami a megye közigazgatási beosztását illeti, a 16. század derekán már álltak a járások — kapornaki, renneki, tapolcai — is. 2 A török hódoltság alatt Somogy — és Zala közigazgatásilag egyesült. A két megye szétválasztására csak a török kiűzése után került ismét sor 1715-ben, amikor az országgyűlés az 1715. évi LXXXVII. törvénycikkel elrendelte a két megye újbóli szétvá­lasztását. 3 Az 1770-es években a megyének már 6 járása volt, az egerszegi, lövői, kapornaki, szántói, tapolcai és a muraközi' 1 Az 1870-ben létrehozott új közigaz­gatási beosztás, amely 1918-ig maradt érvényben, a megyét a következő járá­sokra osztotta: alsólendvai-, balatonfüredi-, csáktornyai-, keszthelyi-, letenyei-, novai-, pacsai-, perlaki-, sümegi-, tapolcai-, zalaegerszegi- és a zalaszentgróti járásokra. A városiasodási folyamat, amelyet több tényező mellett a török hódoltság is nagymértékben hátráltatott, lényegesen lassúbb volt, mint az ország sok más területén. Olyan jelentős, a művelődésügyre is nagy hatást gyakorló városok mint Erdélyben, vagy a Felvidéken, itt nem alakultak ki. Jelentősebb fejlődés csak a 18. század végén kezdődött. Rohamos fejlődésről pedig csak Kanizsa esetében beszélhetünk a 19. század második felében. A megye lakosságának igen nagy többsége még 1910-ben is falun élt és a mezőgazdaságban dolgozott. Az ipar és a kereskedelem szinte teljes egészében Nagykanizsán koncentráló­dott. 1870-ben lakosságának 22,71 százaléka foglalkozott iparral és kereskede­lemmel, ezzel olyan városokat előzött meg, mint Veszprém, Miskolc, Győr. D Nagykanizsa gazdasági fellendülése, dinamikus fejlődése egészen az I. világ­iHolub: 112. 113. 1. 2 U. o. 214. 218 1. 3 OMT—Somogy. ^Vecsey: 165. 1. 5 Keleti: 211. 213. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom